Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
SPANNENBERGER GABRIELLA – SPANNENBERGER NORBERT 15 fogott telepítési szerződésben az a feltűnő, hogy a török utáni időkkel összehasonlítva már kevesebb privilégiumot adott az uradalom. Ennek oka az volt, hogy több bevándorló érkezett, és kevesebb volt a lakatlan terület. A szerződés nem tett említést robotról, de a szabad költözködés jogáról sem. Ez nem azt jelentette, hogy az uradalom ezt természetes jognak tekintette, mely nem kívánt további magyarázatot, hanem épp ellenkezőleg: nyitva akart hagyni egy kiskaput, hogy adott esetben jogi eszközökkel tudja megakadályozni a telepesek továbbállását. Meglepő módon az adómentes éveket sem részletezi a szerződés, ami valóban szokatlan. A parasztok négy rajnai forintot, a zsellérek pedig két forintot fizettek adóként. Ez igen magas összeg volt, főleg új telepítés esetén. A borkimérés jogát is egész évben magának tartotta fenn az uradalom.58 A környező magyar településekkel összehasonlítva tehát ez a német falu lényegesen rosszabb kondíciók mellett kezdett. Nem csoda, hogy még két év múlva is az állt a vármegyei összeírásban: „Hoc praedium populari coepit.“ 59 De mi lehet a magyarázat arra, hogy ilyen rossz feltételekkel telepítettek az Esterházyak németeket Tolna megyei birtokukba? A válasz feltehetően abban keresendő, hogy egy-egy szerződést az uradalmi tisztviselők kötöttek a telepesek felhatalmazott képviselőivel. Ha utóbbiak élelmesek voltak, és tudták, hogy mi járhat nekik, több kedvezményt tudtak kialkudni, mint a tájékozatlanabbak. Ezt igazolja Mekényes esete is, melynek telepítési szerződését 1735. február 23-án állították ki, de immár a vármegyei irányelvek szerint.60 Tehát még egy uradalmon belül sem voltak egységesek a német kolonista falvak telepítési szerződései – amint e két példa is mutatja. Felmerül a kérdés, hogy az a szakirodalomban máig mértékadó megállapítás megállja-e a helyét, miszerint a német falvakat jobb feltételekkel telepítették be, mint például a magyarokat. Szabad György, a gróf Esterházy család tatai és gesztesi uradalmát vizsgálva mindenesetre erre az eredményre jutott: a németek ugyanis 4–6 év adómentességet kaptak, míg magyar jövevények csak kettőt, a németeknek járt a szabad költözködés joga, míg a magyaroknak nem.61 Láttuk, hogy az állami adómentes ség mértékét törvény szabályozta egységesen, míg az uradalmi adózást az uradalom a körülményeknek s a szükségnek megfelelően rugalmasan alakította – de nemzetiségre való tekintet nélkül. Rúzsás Lajos jogosan hívta fel a figyelmet arra, hogy a német telepesek általában irtásföldekre kerültek, ahol a kezdeti nehézségek is nagyobbak 58 MNL OL P 108 Esterházy család hercegi ágának levéltára (a továbbiakban: P 108) Rep. 35. fol. 360. Mikrofilm 14469. 59 MNL Tolna Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL TML) Összeírások 283 (1728). 327. 60 MNL OL P 108 Rep. 35. fasc. X. fol. 641.; A vármegye egy mintaszöveget fogalmaztatott meg, melyet a vármegyei gyűlés 1725. nov. 6-án el is fogadott. MNL TML Prot. Cong. III. kötet. 579– 581.; Heinrich Kéri: Franken und Schwaben in Ungarn. Aufsätze zur Geschichte und Siedlungsgeschich te der Tolnau und der Oberen Baranya. Bp. 2002. 61 Szabad György: A tatai és a gesztesi uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 21.
