Századok – 2018
2018 / 6. szám - MŰHELY - Berecz Anita: Választók és választottak. Az egri képviselő-testületi tagok rokoni kapcsolatai a dualizmus korában
VÁLASZTÓK ÉS VÁLASZTOTTAK 1388 A tímár foglalkozású Ruzsin Ferenc (1793–1874) 1828-ban polgárként (és házas zsellérként) szerepelt, majd 1848-ban régi jogon volt feltüntetve. Szerepet játszott az 1860, 1867 és 1872-es testületben a negyedik negyedben, ahol a hatszobás Dobó utcai ingatlana állt. A megválasztását követő években 81 éves korában meghalt, ezt követően ingatlanát lánya, Franciska (Plank Béláné) örökölte. Fiát, Ruzsin Bódogot (szül.1836) pékként ugyanazokban az években találjuk a testületben, mint az apját (1860, 1867 és 1872-ben) az első negyedben. Ezt követően azonban már tisztviselőként játszott szerepet a város életében. Desper Antal (szül. 1824) apja, Ignác polgárjogát „örökítve” 1860-ban kapott először választójogot, ezt követően már ingatlanra is szert tett a harmadik negyedben a Dobó utcában, amelyre választójogot kapott. 1872-ben egy választási ciklusra jutott be a képviselők közé, ezt követően 65 évesen meghalt. Testvére, Ferenc (szül. 1817) folytatva apjuk tímár foglalkozását, szintén régi jogon 1841-ben szerzett polgárjogára hivatkozva kapott választójogot 1848-ban. A hatszobás Almagyar utcai ingatlanra az 1860-as évek előtt tett szert, majd mindvégig erre kapott választási lehetőséget. Tagja volt az 1848, 1860 és 1872-es testületnek, illetve városi tisztviselő. 1884-ben már felesége nevén szerepelt az ingatlan. 11 értelmiségi család esetében szintén a magas életkor játszott szerepet annyi különbséggel, hogy a fiatalabb generáció hivatalából kifolyólag rendszerint elkerült a városból. Kósa György (szül. 1813) takarékpénztári felügyelőnél a hatvani harmadik negyedben 1860-ban ingatlan és 1869-ben szőlő tulajdona, illetve nemes jogcíme utalt arra, hogy városi gyökerei voltak. 1861-ben és 1867-ben választott képviselő-testületi tag volt. Fia, Kálmán (1842–1913) ügyvédként 1881 és 1887 között szintén választott tag, ezt követően a királyi járásbírói kinevezése után már nem vett részt a városi közéletben. A 9 földműves családból hozhatjuk példaként Gyulai Jánost (1829–1884), akit 1867-ben szőlőbirtokosként regisztráltak az adóösszeírásban, ugyanezekben az években ház és szőlő alapján választójogot szerzett a hatvani második negyedben. Ugyanebből a negyedből választották be az 1880-as évekig, 1884-ben pedig már fiai örökölték a negyedik negyedbeli, udvarral és gazdasági épülettel rendelkező három szobás ingatlanát. Fia, a húsvágó foglalkozású Ignác (szül. 1864) a belvárosi ingatlan mellett a hatvani negyedbeli ingatlant is örökölte. A testületbe azonban ő is a hatvani negyedből került be 44 éves korában (1908-ban) testvérével, Miklóssal együtt. A másik csoportba sorolt családok a korszak elején is a testületben szerepeltek, és a századfordulót követően is családtaggal képviseltették magukat. A személyi-családi folytonosságot is jelentették, hiszen mindehhez hat megválasztásra volt szükség, ami több, mint 12 évet jelentett. Ebben a csoportban 26 családot találtam. A csoportban szereplők között jellemző a generációs folytonosság, ahol az unoka továbbörökítette nagyapja tagságát a képviselő-testületben, vagy minden gyerek képviselő
