Századok – 2018

2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései

KISS GERGELY

1365

Transtiberim presbiter-bíborosa),46

Rainerius Capoccius (S. Maria in Cosmedin diakónus-bíborosa [1216–1244]),47

Egidius de Torres Hispanus (SS. Cosmas et Damianus diakónus-bíborosa [1216–1246]),48

Otto de Montferrato (S. Nicolaus in carcere Tulliani diakónus-bíborosa [1227–1244])

49.

Közülük Sinibaldo Fieschi munkássága érdemel különös figyelmet. Ő a pápa és a bíborosok viszonyát a püspök és a káptalan közötti kapcsolat mintájára képzelte el. A káptalan tanácsként (consilium) együttműködik a püspökkel, közreműködik a kor

mányzatban, de a püspöki hatalomgyakorlás nem teszi szükségessé a káptalan egyetértését (consensus

).

50

Más helyen a bíborosi testületet a szenátorokéhoz hasonlította.

51

Később Hostiensis52

foglalkozott kifejezetten a bíborosi hatalommal az Apparatus vagy Lectura in decretales Gregorii IX

, azaz a Liber extrá

hoz készített kommentárban (1271), ahol igyekezett a bíborosi intézmény természetét és a pápához fűződő viszonyát meghatározni. Megállapítása szerint a bíborosok részesei a pápai hatalomnak, mivel a pápával együtt osztoznak a plenitudo potestatis

on, és az egyház csúcsán foglalnak helyet. Hostiensis azonban adós maradt a hatalomgyakorlás mikéntjének bemutatásával. A Fieschi-féle consilium-felfogást átvette: a bí

borosok a pápa tanácsosai, e minőségben részesei a pápai hatalomnak.53

Hostiensis Donald MacGillivray Nicol: The Despotate of Epiros. Oxford 1957. 50–52.; Berthold Sütterlin:

Die Poli

tik Kaiser Friedrichs II. und die römischen Kardinäle in den Jahren 1239–1250. (Heidelberger Abhandlungen Heft 58.) Heidelberg 1929. 122–124.; Matthias Thumser:

Rom und der römische Adel im späten Stauferzeit. Tübingen 1995. 66–75.; Karl Wenck:

Das erste Konklave der Papstgeschichte. Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken 18. (1926) 118–137.; Robert Lee

Wolff:

Poli

tics in the Latin Patriarchate in Constaninople. Dumbarton Oaks Papers 8. (1954) 225–303., itt: 262.; Pietro Egidi: Necrologi e libri affini della provincia Romana. Necrologi della città di Roma I–II.

(Fonti per la storia d’Italia 44–45.) Roma 1908–1914. I. 285.; Agostino Paravicini Bagliani:

I testamenti dei cardinali del duecento. (Miscellanea della Società Romana di Storia Patria 25.) Roma 1980. 9. nr. 6/1.

46 HC I. 4., 44.

47 HC I. 4., 51.

48 HC I. 5., 49. IV. Ince (1253. jan. 4.) Egidius, Johannes de Colonna végrendeletének végrehajtója kérésére a pápa utasította a párizs Sainte-Geneviève apátságát, hogy Odo de Colonna, a végrendelkező unokaöccse részére fizessék ki mr. Lorenzo de Chevele által ott letétbe helyezett 200 ezüstmárkát. Les registres d’Innocent IV.

I–IV. Ed. Élie Berger. Paris 1881–1919. 6179. sz.; Paravicini Bagliani, A.:

I testamenti dei cardinali i. m. 9. nr. 6/2.

49 HC I. 6., 52.

50 Conetti, M.: Les pouvoirs du collège des cardinaux i.

m. 345.

51 Tierney, B.: Foundations of the Conciliar Theory i.

m. 160.

52 Henricus de Segusio Bolognában végezte egyházjogi tanulmányait, majd 1236 és 1244 között Angliában tevékenykedett, 1244-től sisteroni püspök, 1250-től embruni érsek, végül 1261-ben nyerte el az ostiai püspök-bíborosi tisztséget, innét veszi a ’Hostiensis’ nevet. Kánonjogászi működésének két kiemelkedő eredménye a Summa aurea (1250–1251), és az alább említett Apparatus vagy Lectura. Vö. James A. Brundage: Medieval Canon Law. London–New York. 1995.

214.; Bónis Péter:

Henricus de Segusio (Hostiensis) középkori glosszátor műveinek jogtörténeti jelentősége és azok magyarországi használata. Jura 22. (2016) 1. sz. 25–30.

53 Glose Cardinalium

ad X 1, 24, 2: „Sic dicti a cardine, quia sicut cardine regitur ostium, ita per istos regi debet officium ecclesie”, X 3, 4, 2: Glose In synodo „Sunt enim cardinales pars corporis domini pape ... et cum e urbem iudicant et disponunt”, Glose ad X 5, 38, 14: „cardinales includelentur etiam