Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
SPANNENBERGER GABRIELLA – SPANNENBERGER NORBERT 13 prefektus számára kiadott instrukciójában az 5. pont alatt a gróf nyomatékkal hangsúlyozta, hogy különös gondja legyen a szökött jobbágyok visszaterelésére és az elhagyott paraszttelkek benépesítésére.49 Még 1736-ban is arról panaszkodott fiának, Károlyi Ferencnek, hogy „csak ezen jószáginkbul 170 gazda emberünk ment által külső Szolnok vármegyébe [...] de ha szintén vissza jön is, újabban megint elmegyen állandóságot nem remélhetni. Azért most lehetne [...] mind Frankóniában pápista jó népet szerzened, mind pedig svábokat”. 50 S ugyan már javában folytak a német telepítések, 1739. július 25-én kelt instrukciójában a 20. pont alatt azt írta Török Ferenc uradalmi bírónak: „Valaki az Joszágban vissza jő vagy telepedik akar Magyar, akar Oláh, akar Sváb Légyen adgy Téleket néki esztendeig való szabadsággal s annak ell tellére után is ámbár eörökös légyen is, taxát adgyon vagy tizenkétt napott szolgállyon“.51 S utána sem volt szabad az uradalmi tiszttartóknak nemzetiségre vagy felekezetiségre különbséget tenni: „mind idegeneket, naposokatt, Nemes és Jövevény Taxásokat, kikett, kikett, az ő szabacságokban, szentüll és igazán tarcsd meg”. 52 A német telepesek egy szempontból hátrányban voltak a többivel szemben, ami Szatmárban még nagyobb jelentőséggel bírt, mint például a Dunántúlon: Károlyi német telepesei valóban mind katolikusok voltak, és mind etnikailag, mind felekezetileg egy teljesen idegen környezetbe kerültek. Ráadásul földrajzilag ők kerültek a legtávolabbi területre hazájuktól, tehát mind a legális, mind az illegális elvándorlásnak komoly objektív akadályai voltak. Természetesen erre is sor került, de nem abban a méretben és nem olyan könnyen, mint a nyelvet beszélő, s a szomszédban is ugyanolyan felekezetet gyakorló magyar, ruszin vagy román lakosságnál. Mivel azonban Károlyi épp a belső vándorlásoknak akart véget vetni, a német telepeseknek kiszolgáltatottságuk volt egyik fő „erényük”. Röviden még egy kérdést érintünk itt, mely félreértelmezésekre adhat okot: valóban csak katolikus telepesek jöhettek? Láttuk, hogy a jogi keretek nem tettek semmilyen felekezeti diszkriminációt. A 18. század első felében pedig a szükség miatt az uradalmak még nagyobb toleranciát tanúsítottak, mint később, a konszolidáció időszakában.53 Így telepített Mercy is Tolnában, vagy az Esterházyak Észak-Baranyában például protestánsokat.54 Pikáns módon azonban épp Károlyi Sándor gróf a példa 49 MNL OL P 397 169 doboz. No. 324. fol. 310–324. 50 Vonház I.: A Szatmár megyei i. m. 392. 51 MNL OL P 397 169 doboz. No. 203. fol. 256 –261., itt 260. 52 Uo. 53 Ezt a dinamikát lásd a zirci cisztercita apátsági uradalom példáján Norbert Spannenberger: Curator animarum simul atleta oeconomiae. Das Migrationsregime der Zisterzienserherrschaft Zirc. Danubiana Carpathica 54. (2013) 109–132. 54 Lásd bővebben Norbert Spannenberger: Immigrationspolitik und interkonfessionelles Zusammenle ben im 18. Jahrhundert in Süd-Transdanubien. In: Kirchen als Integrationsfaktor für die Migranten
