Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Pálvölgyi Balázs: Lehetetlen küldetés. A magyar migrációs politika kihívásai (1900-1924)
LEHETETLEN KÜLDETÉS 138 ellentétben azonban a nagy számuk miatt sem az érintettek továbbszállítása, sem pedig helyben történő ellátása nem ment zökkenőmentesen. A menekültek szabályszerű kezeléséhez szükség lett volna az állampolgárság szerinti nyilvántartásba vételre, vagy legalább szétválogatásukra, de erre a körülmények miatt sok esetben nem került sor. Az osztrák táborok ráadásul több esetben megteltek, így nem volt lehetséges a transzportok útnak indítása sem, így a menekültek további elhelyezésének, ellátásának és segélyezésének gondja gyakran a törvényhatóságok nyakába szakadt. A menekültek többsége a határhoz közel fekvő településekig, más részük pedig Budapestig jutott, ahol rövid idő alatt népes csoport gyűlt össze belőlük. A kormány igyekezett megakadályozni a menekültek további beáramlását a fővárosba, s időről időre felmerült az osztrák honosok szervezett és kötelező elszállítása is, azonban erre a háború végéig csak részben került sor. 47 A másik jelentős csoportot az 1916-os erdélyi menekültek alkották. A spontán menekülők kezelése mellett a kormányzat hatalmas logisztikai erőfeszítéssel igyekezett szervezett keretek között tartani az erdélyi hadszíntér kiürítését, a menekültek rendezett elhelyezését az ország fronttól távolabb eső községeiben, illetve a háborús segélyezést. Az ő esetükben ugyan – mivel valamennyien magyar állampolgárok voltak – a tömeges továbbszállítás eshetősége nem merült fel, de elhelyezésük nem kis feladatot jelentett a hatóságoknak. Jóllehet nem szervezett módon közülük is sokan jutottak el Budapestre, többségüket a hatóságok helyezték el az ország belsejében.48 Betegh Miklós kormánybiztos és munkacsoportja ugyan már 1916 késő őszétől az állami szervek, illetve menekültek Erdélybe való visszatérésén, illetve visszaszállításán dolgozott, erre – részben a katonai vezetés szempontjai miatt – csak több lépcsőben, a reméltnél később kerülhetett sor. 49 Búcsú az illúzióktól (1918–1924) 1918 utolsó hónapjaiban, ahogy az utódállamok katonai egységei és az őket támogató irreguláris csapatok megjelentek az ország területén, megkezdődött az egzisztenciájukban fenyegetetteknek, illetve atrocitásokkal érintett csoportoknak, 47 Liber Endre: Budapest a menekültügy szolgálatában. In: A nagy vihar hajótöröttei. Hivatalos feljegyzések, tanulmányok és más írások a háború és a pusztító béke idejéről. Bp. 1927. 24–25. 48 Betegh Miklós: Erdély a világháborúban. Néhány erdélyi adat az 1914–1917. évek történetéhez. Dicsőszentmárton 1924. 69.; Csóti Csaba: Az 1916. évi román támadás menekültügyi következményei. Regio 10. (1999) 3–4. sz. 232. 49 BM 1916/33.000 eln.sz. körrendelet. Az erdélyrészi menekültek visszatelepítése. Belügyi Közlöny 21. (1916) 1161–1164.; Betegh Miklós kormánybiztos jelentése a belügyminiszternek az erdélyi menekültek visszaszállításánál követendő eljárás tárgyában. Marosvásárhely, 1916. okt. 27. MNL OL K 149-95-1916-101-6700/I-7621.; Pest vármegye alispánjának kérdése a belügyminiszterhez az erdélyi menekültek segélyezésével kapcsolatban. Bp., 1917. jan. 13. MNL OL K 149-112-1917-10-3/I-439.
