Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
NEMZETKÖZI SEGÉLY- ÉS SEGÍTŐAKCIÓK A VOLT OSZTRÁK–MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉN 1348 bizonyos módosításokkal ezeket a tartalmakat vette át az Ausztriával megkötött saint-germain-i (291–308. szakasz), a Bulgáriával megkötött neuilly-i (219–235. szakasz), illetve a Magyarországgal megkötött trianoni békeszerződés (275–291. szakasz) is.103 Az egész elképzelés mögött egy nagy, átfogó, szabadkereskedelemre épített és szövetséges ellenőrzés alatt álló folyam képe lebegett, amely lehetővé teszi a tengeri nagyhatalmak kereskedelmi behatolását a kontinentális szárazföld belsejébe.104 A szerződések azonban nemcsak a folyami hajózás felett gyakorolt állami szuverenitásról rendelkeztek, hanem olyan prózai dolgokban is döntöttek, mint például a vesztes államok hajóállományának felosztása az utódállamok között. Ennek munkájával az Egyesült Államokat bízták meg, és képviselője, Walker D. Hines vasúti tisztviselő a húszas években többször is járt Magyarországon.105 Vasút és hajózás összefüggése, esetenként versenye, illetve a közlekedési rendszerek összeillesztése az egyik legfontosabb, a magyar historiográfiában némileg negligált aspektusa a kornak. Ennek a problémának volt integer része az új kelet-európai államok hatékony francia stratégiai támogatásának kérdése, olyan kombinált, tengeri, folyami és vasúti útvonalak kidolgozásával, amelyeken háborús konfliktus esetén nagy mennyiségű ember és áru mozgatható rövid idő alatt, nyugat-keleti irányban. 106 Ahogy azonban ilyenkor lenni szokott, a nagyívű elképzeléseket földszagú problémák, a nemzetközi együttműködést versengés váltotta fel a háború másnapján. A britek nemcsak hogy maguk szervezték meg Belgrád központtal a Duna hajózási parancsnokságát, és adtak anyagi támogatást a Vaskapu további biztonságossá tételéhez, hanem Ernest Troubridge tengernagy gyámolítása mellett brit tőkéscsoportok jelentek meg a térségben, és már 1920-ban bevásárolták magukat a térség hajózási vállalataiba, így a régió legnagyobbjába, az osztrák DDSG-be (Erste Donaudampfschiffahrtsgesellschaft), a német SDSG-be (Süddeutsche Donaudampfschiffahrtsgesellschaft), és a magyar MFTR-be (Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság) is.107 Ez a nyomakodás nem maradt észrevétlen 103 Arról, hogy miképpen alakult ki a német békeszerződésbe került szövegváltozat a nemzetköziesítésről lásd Ruth E. Bacon: Representation in the International Commission of the Danube. The Amer ican Journal of International Law 31. (1937) 3. sz. 417–421. 104 Jacques Bariéty: Les traités de paix de 1919–1920 et le projet d’un réseau européen de voies navi gables. Relations Internationales (1998) ősz 297–311. 105 Vö. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztály iratai (a továbbiakban: K 69) 38. cs. 5. t. Walker D. Hines levele Jármay Elemérnek. Párizs, 1921. júl. 5. 106 Ezzel kapcsolatban tanulságos az úgynevezett szaloniki útvonal ötletének tündöklése és elenyészése a húszas években. Lásd François Grumel-Jacquignon: Un exemple d’illusion géostratégique: la route de Salonique (1920–1933). Relations Internationales (2002) tavasz 49–68. 107 Vas Leó: A Nemzetközi Dunabizottság első tíz éve, 1920–1930. Vízügyi Közlemények 15. (1933) 1. sz. 213. A brit beruházásokról lásd Alice Teichova-Penelope Ratcliffe: British Interests in Danube Navigation After 1918. Business History 27. (1985) 3. sz. 283–300
