Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1349 a francia szövetségesek előtt sem, akik már 1919 nyarán a brit befolyásra és a Troubridge tengernagy rendelkezésére álló „hatalmas pénzösszegekre” és az ebből származó befolyásra panaszkodtak.108 A meglévő mozgásteret kihasználva és a párizsi békekonferencia Legfelsőbb Gazdasági Tanácsának jóváhagyásával 1919 májusában megszervezte a Szövetségközi Duna-bizottságot, amely 1920 folyamán Nemzetközi Duna-bizottsággá alakult, és amelynek a brit tengernagy első elnöke lett. A Duna alsó szakaszán a francia fél maga is létrehozott saját ellenőrzése alatt álló hajózási vállalatot 1920-ban: ez lesz a Société de navigation danubienne, amely nem utolsósorban a kialakulóban lévő román olajipart szolgálja majd ki a két világháború között. A francia diplomáciatörténeti irodalom az elmúlt évtizedekben sok energiát fektetett abba, hogy megerősítse vagy cáfolja az első világháború után a dunai régióban történt tőkebefektetések részben állami erőltetését („colbertista” vonásait), részben tulajdonképpen elégtelen (mármint egy nagyszabású külpolitika támogatójaként elégtelen) voltát.109 Az azonban kétségtelen, hogy a húszas évek legelején masszív francia tőkeberuházások jelentek meg a közép-európai térségben, így Magyarországon is. Az 1920. évi titkos magyar–francia tárgyalások egyik fontos tétele is éppen ezért lehetett a közlekedési infrastruktúra (a MÁV és a felépítendő dunai szabadkikötő) francia kézbe adása.110 A Schneider-Creusot, illetve az Union Européenne Industrielle et Financière az anyagi hasznon túl, ez esetben a nyilvánvaló francia kormányzati támogatással azért is igyekezett a Duna középső medencéjének hajózási áruforgalmát ellenőrzése alá vonni, mert így – és az ezzel csaknem összefüggő osztrák, jugoszláv és román befektetésekkel – az összeállóban lévő francia befolyási övezet közepén lévő magyarországi űrt akarta betölteni.111 Az ausztriai francia tőkebefektetések, köztük például dunai vízerőművek végső indoklása – természetesen az angol szövetséges megelőzése mellett – is úgy hangzott a francia külkereskedelmi politika egyik kulcsfigurájától, mintha Victor Hugo orientalista fantáziáit teljesítette volna be, amikor „Franciaország és a Kelet közötti kapcsolat megteremtéséről” írt. 112 108 Documents diplomatiques français sur l’histoire du bassin des Carpates 1918–1932. II. Sous la direction de Magda Ádám. Bp. 1995. 47. sz. De Belloy sorhajókapitány jelentése a tengerészeti miniszternek. Bp., 1919. aug. 19. 109 E kérdésekhez és az irodalom áttekintéséhez lásd Philippe Marguerat: Les investissements français dans le Bassin danubien durant l’entre-deux-guerres: pour une nouvelle interprétation. Revue historique (2004) 1. sz. 121–162. 110 Ormos Mária: Francia–magyar tárgyalások 1920-ban. Századok 109. (1975) 904–952. A cikk a jelzett problémák (brit beruházások, francia–brit verseny a közlekedési infrastruktúráért) nagy részét említi. 111 Marguerat, P.: Les investissements français dans i. m. 133. 112 Documents diplomatiques français 1920–1932. (a továbbiakban: DDF 1920–1932.) III. Bruxelles 2002. Nr. 94. Jacques Seydoux feljegyzése Philippe Berthelot főtitkár részére. Párizs, 1920. okt. 21.
