Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1347 világháború megakasztotta, de nem szüntette be a bizottság működését. Az 1918 májusában aláírt bukaresti béke a bizottság helyébe a Duna-torkolati Bizottságot állította, amiből az antanthatalmak képviselőit kihagyták – kiváltva az érintett államok tiltakozását.100 A központi hatalmak katonai vereségének pillanatában a német és az osztrák–magyar küldöttek is kiváltak a testületből, amelyet így átmenetileg csak a román küldött vezetett a háborút követő időszakban, majd a győztes nagyhatalmak visszakerülése után ők zárták ki a korábbi veszteseket. Az idea, hogy a Dunát teljes hajózható hosszában nemzetközivé tegyék, nem a háború utáni rögtönzés eredménye: bár Louis Ernest Fatou tengernagy, a térség francia folyami erőinek parancsnoka és a Szövetségközi Duna-bizottság francia tagja egyenesen a francia forradalom vívmányaiként mutatta be az európai folyók nemzetköziesítését, és annyi bizonyosan állítható, hogy 1792-ben a Konventnek valóban voltak ilyen lépései, ezek azonban az Escaut és a Meuse vonatkozásában merültek fel. Ezek a megfontolások azonban aligha befolyásolták a közgondolkodást Közép- és Kelet-Európában.101 A béke-előkészítésen munkálkodó francia Tanulmányi Bizottság (Comité d’Etudes) megbeszélésein azonban már nagyon határozottan felmerült ilyen elképzelés. Emile Bourgeois történész, a Sorbonne professzora egyik, 1917-ben elkészített memoranduma a Liberté de navigation sur le Danube (A dunai hajózás szabadsága) címet viselte. A jelentés szerzője a vitában kiemelte: „el kell határozni egy állandó nemzetközi bizottság létrehozását minden európai nagy, nemzetközi folyó, a Rajna, a Duna, a Visztula és az Elba ügyeire és olyan hatáskörökkel kell a bizottságot felruházni, mint amilyenekkel a[z Európai] Duna-bizottság rendelkezik”. A majdani magyar határok kialakításában kulcsszerepet játszó Emmanuel de Martonne földrajztudós ellentmondott professzortársának, és jelezte, hogy minden folyó esetében önálló bizottságokra, nem albizottságokra van szükség. Állítását például a Duna és a Rajna hajózásának, morfológiájának és áruforgalmának eltéréseivel támasztotta alá.102 De Martonne nézetéhez csatlakozott apósa, a nagy tekintélyű emberföldrajzos, Paul Vidal de la Blache is. A meglehetősen sok ötletet felvonultató szakértői anyagokból ez végül bekerült a békeszerződések alapgondolatai közé: már a Németországgal kötött versailles-i békeszerződés is tartalmazta (347. szakasz) egy, az Ulm alatti Duna-szakaszt igazgató nemzetközi bizottság létrehozását, és 100 La Commission européenne du Danube i. m. 39. Vö. Stephen Gorove: Law and Politics of the Danube. An Interdisciplinary Study. The Hague 1964. 27–28. 101 Contre-amiral Fatou: L’avenir du Danube. Le Danube International. Journal Officiel de la Com mission Interalliée du Danube 1. (1920) 1. sz. 2. Vö. Constantin Tănase: The Judicial Regime of Danube Navigation between 1856–1919. Journal of Danubian Studies and Research (Universitatea „Dunărea de Jos” din Galați) 5. (2015) 1. sz. 193. 102 Les experts français et les frontières d’après guerre. Les procès-verbaux du Comité d’études 1917– 1919. Intr., notes. Isabelle Davion. Préf. Georges-Henri Soutou. (Société de Géographie) Paris 2015. 63–64. (1917. máj. 7-i ülés)
