Századok – 2018

2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)

NEMZETKÖZI SEGÉLY- ÉS SEGÍTŐAKCIÓK A VOLT OSZTRÁK–MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉN 1326 ezzel párhuzamosan legalább annyira tudatosan építette magáról, mint Hoover az apokalipszis négy lovasával éjjel-nappal harcoló keresztény humanitárius ön­képét. Így ért össze az egyházi, a civil és a kormányzati szféra a nemzetközi segé­lyezés megszervezése és lebonyolítása során. Egy akkori mondás szerint „Wilson a békét, Hoover az élelmet hozza el”. Infrastruktúra A Wilson és Hoover által végrehajtott sikeres retorikai (ön-)pozicionálás egyben a segélyezés korábban elképzelhetetlen méretű és mértékű kiterjesztéséhez szüksé­ges, legmagasabb szintű politikai akarat meglétét is bizonyítja. A sikeres akcióhoz ugyanakkor biztosítani kellett a technikai-működési feltételeket is: 1. felmérni, hogy az egyes területeken konkrétan mire (élelmiszer, ruha, gyógyszer, képzett orvosi személyzet, az elosztás menedzselése stb.) van szükség, 2. biztosítani a szét­osztható javakat és azok szállítását, 3. megteremteni a segélyezés pénzügyi feltéte­leit, 4. a helyi hatóságok együttműködésével és megfelelően képzett szakemberek bevonásával végre is kellett hajtani a programot. Az 1918 végén összeomló, majd a békekonferencián hivatalosan is feldarabolt Osztrák–Magyar Monarchia területén az ARA súlyos kihívásokkal nézett szembe. A térség politikai káoszba süllyedt, a Kárpát-medencében pedig a háború befejezése után területszerző háborúk sora robbant ki. Ezért az amerikai diplomáciai missziók és a segélyszervezetek regionális főhadiszállását egyaránt a volt birodalmi fővárosba, Bécsbe helyezték. A politikai-kormányzati rendszer összeomlásán túl a szükségle­tek felmérését nagyban akadályozták a nyelvi korlátok is. Ebben a helyzetben fon­tos szerep hárult az amerikai egyházi és civil segélyszervezetek szakértőire és azok háború során szerzett európai tapasztalataira. Az ARA kötelékében ezt a probléma­kört Alonzo E. Taylor, a kaliforniai egyetem táplálkozásügyi szakértője felügyelte. Magyarországon az ARA mellett a menekültek és gyermekek ellátásában aktívan részt vett az Amerikai Vöröskereszt budapesti missziója James G. Pedlow amerikai százados irányításával, valamint a kvékerek és a Joint is. Legfontosabb magyar szak­mai kapcsolatuk a Magyar Vöröskereszt vezetése volt. A sikeres humanitárius akció második előfeltétele az volt, hogy be tudják sze­rezni és célba tudják juttatni a szétosztásra szánt javakat. Ebben Hoover és csa­pata két forrásra támaszkodhatott. A központi hatalmak váratlanul gyors ösz­szeomlása 1918 novemberében felborította az 1919-re kidolgozott haditermelési és szállítási terveket. A háború vége veszélyeztette a korábban jelzáloghitelek fel­vételére buzdított amerikai farmerek globálisnak tűnő piacát. A humanitárius se­gélyezés globalizálásában végül Hoover megtalálta a megoldást az élelmiszeripari termékek elhelyezésére. Emellett a győztes szövetséges hatalmak 1919 júliusában

Next

/
Thumbnails
Contents