Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1327 az ARA rendelkezésére bocsájtották a vöröskeresztes szervezetek francia földön felhalmozott készleteit is, mintegy 8 millió dollár értékben. A tengerentúli szállítmányozásban a US Naval Board és a US Shipping Board mellett fontos szerepet kapott a brit flotta is. A dunai hajózás koordinálását a békekonferencia a Szövetségközi Duna-bizottságra (Inter-Allied Danube Commission) bízta, a Monarchia szinte érintetlenül fennmaradt vasúthálózatát pedig az ARA (konkrétan a Szövetséges Vasúti Misszió élén álló William B. Causey amerikai vasúti mérnök) irányította. A régió és Párizs között az információ áramlását az amerikai tengerészeti és rádiós hírszerzés (signal intelligence) biztosította. Az ARA az ő csatornáikat és kódolási rendszerüket használta a hagyományos diplomáciai futárszolgálat mellett. 12 A megfelelő pénzügyi források biztosításában az adósból hitelezővé előlépő Amerikai Egyesült Államok kormánya vállalt főszerepet. Az ARA felállításával párhuzamosan, 1919. február 25-én a Kongresszus 100 millió dolláros hitelt szavazott meg humanitárius célokra, emellett pedig további összegekkel hitelezte a győztes nyugati hatalmakat. (A korábbi háború utáni rendezésekhez képest radikálisan új lépés volt azonban, hogy a vesztes országok is kérhettek hitelt és kölcsönt, s készpénzért vásárolhattak árukészleteket is.) A finanszírozás második lépcsőjét a magánadakozás és a civil és egyházi segélyszervezetek hozzájárulása jelentette. Ezen a téren Hoover és csapata a háború során kialakított és fentebb bemutatott mozgósító eszközökkel élhetett. További kreatív módszereket is bevetettek azonban. Budapesten például a hadseregtől kapott dohányáruk értékesítéséből finanszírozták működési költségeik egy részét. A humanitárius segélyakciók finanszírozásának negyedik forrása a helyi politikai vezetők és társadalmai elitek bevonása volt. Itt részben kormánytámogatásról, részben helyi (szervezett és eseti) jótékonyságról van szó.13 Az amerikaiak adományozási hajlandósága 1922 végére kezdett kimerülni, ezért 1923-ban le is állították az európai segélyezést. Az akciók sikerességének negyedik előfeltétele a helyi szervekkel és szakértőkkel való együttműködés kialakítása volt. Ezzel volt a legkevesebb gond, hiszen a térség régi és új, győztes és vesztes államainak egyaránt szüksége volt segélyekre, és helyi szinten szívesen együtt is működtek az amerikaiakkal és az angolokkal a programok menedzselésében és végrehajtásában. Itt a problémát a helyi konfliktusok jelentették: a bizonytalan nemzetközi és belpolitikai helyzet, az állandóan változó határok, az etnikai és vallási ellentétek. A helyzetet ezért csak transznacionális szinten lehetett kezelni, és úgy is kezelték. 12 A részleteket lásd Glant T.: Herbert Hoover i. m. 383–386. 13 Frank M. Surface – Raymond L. Bland: American Food in the World War and Reconstruction Period. Operations of the Organizations under the Direction of Herbert Hoover, 1914–1924. Stanford 1931. 34–35.
