Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1325 joggal, ám eredménytelenül tették szóvá az Egyesült Államok „szelektív” semlegességét. Ez vezetett a (központi hatalmak által meghirdetett) korlátlan tengeralattjáró-háborúhoz, aminek fontos szerepe volt az USA hadba lépésében is.9 Az 1916-ra fokozatosan állóháborúvá változó világégés korlátlan piacot biztosított az amerikai mezőgazdaság számára is. 1915-ben a Kongresszus egy szövetségi mezőgazdasági hitelbanklánc létrehozásával (Federal Farm Loan Act) teremtett stabil pénzügyi hátteret a vállalkozó farmerek számára. A hadba lépést követően, majd a fegyverszünet és a békekonferencia időszakában már csak a latin-amerikai országok bevonásával, és így is csak részben tudták kielégíteni a hadseregek, a hátországok és a háborús övezetek élelmiszerigényét. Ráadásul 1918-ra az Újvilágban is élelmiszer- és üzemanyaghiány állt be. Ekkor állt kormányszolgálatba Herbert Hoover, aki megszervezte az Amerikai Élelmiszer-elosztási Bizottságot (US Food Commission) és zseniális PR-kampányt indított: a takarékosságra és altruizmusra mint két klasz szikus amerikai értékre építve bevezette a „húsnélküli hétfőket” és az „üzemanyag nélküli keddeket”. A „hozzunk közösen áldozatot egy jobb világért” narratívát pedig a hadikölcsönök jegyzésének propagálásával egészítették ki.10 A nem kormányzati szintű humanitárius programokra (CRB, Vöröskereszt, Joint, Friends stb.) ezen felül adtak pénzt azok, akik számára fontos volt a háború áldozatainak megsegítése. 1917 áprilisát követően a Wilson-kormány központosította az ipari termelést, a vasúti és tengeri szállítást (US Shipping Board, US Naval Board), valamint az ország fontosabb nyersanyaglelőhelyeinek egy részét is. Ezzel párhuzamosan létrehoztak egy kormányszintű propagandahivatalt (Committee on Public Information, a továbbiakban: CPI) és bevezették a cenzúrát is. A totális háborúban álló ország első embere tehát nem folytatott társadalmi párbeszédet a lakossággal, hanem befolyásolta, irányította a közvéleményt. Mindez együttesen váltotta ki a republikánusok elemi erejű ellenállását, majd győzelmét az 1918. évi időközi kongresszusi választásokon.11 A Wilsont gyakorlatilag 1919 végére megbuktató pártharcok ellenére Hoover és az ARA töretlen amerikai belpolitikai támogatást élvezett, és egészen 1923-ig működhetett. Hoover és Wilson egyaránt hitt abban, hogy amerikai mintára létre tudnak hozni egy jobb, élhetőbb világot a háború után. Hoover „pesszimista kvéker” volt. Hitelességéhez kétség sem férhetett, hiszen nem pénzért dolgozott, és a kvékerek közismerten háborúellenesek voltak. Az „új világ prófétája” imázst Wilson 9 Glant Tibor: Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése 1917-ben. Korunk III. folyam 28. (2017) 2. sz. 11–21. 10 George H. Nash: The Life of Herbert Hoover: Master of Emergencies, 1917–1918. The Life of Herbert Hoover III. London–New York 1996. 11 A Wilson-értelmezések összefoglalását magyar nyelven lásd Glant Tibor: Az értelmezés privilégiuma. Woodrow Wilson-viták az amerikai történetírásban. Aetas 28. (2013) 4. sz. 184–194.
