Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
NEMZETKÖZI SEGÉLY- ÉS SEGÍTŐAKCIÓK A VOLT OSZTRÁK–MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉN 1322 polgári lakosság élelmezését.3 A CRB-ből nőtt ki később az az átfogó segélyezési program, amely a háború után Közép-Európában is milliók életét mentette meg. Elemzésünkben azt a témát járjuk körül három esettanulmány segítségével, hogy miként alakította a segélyezés vagy a segítés szándéka az amerikai, az olasz és a francia politikát a térségben, s hogyan fonódtak össze humanitárius és altruista törekvések a nagyhatalmi, gazdasági érdekekkel a háborút követő években Közép-Európában? A humanitárius segélyezés modern kori hagyományai és új keretei A háborús áldozatok védelmét a 19. század közepe óta nemzetközi egyezmények biztosítják. A Nemzetközi Vöröskeresztet 1864-ben, az amerikai és a magyar nemzeti szervezetet egyaránt 1881-ben hozták létre. Egészen 1914-ig a Vöröskereszt segítségével gondoskodtak a háborús sebesültekről, a hadifoglyokról és a háborúk polgári áldozatairól. Az első világháború idején a különböző nemzeti és nemzetközi vöröskeresztes szervezetek a semleges országok diplomáciai képviselőivel karöltve ellenőrizték a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezmények betartását a hadban álló országok területén.4 A volt Osztrák–Magyar Monarchia területén mind a nemzetközi, mind az amerikai, mind pedig a magyar vöröskeresztes szervezetek fontos, de korántsem vezető szerepet játszottak az 1918 és 1923 közti segélyezésben. A háború utáni „újjáépítés” időszakában a főszerepet már nem a civil és egyházi szervezetek, hanem egy amerikai kormányszerv, az Amerikai Segélyelosztó Szervezet (American Relief Administration, a továbbiakban: ARA) játszotta. A Herbert Hoover vezetése alatt álló ARA-t hivatalosan 1919. február 24-án hozta létre az amerikai Kongresszus. A Párizsi Békekonferencia ezt a szervezetet bízta meg a segélyezéssel és a menekültügy kezelésével Londontól Vlagyivosztokig. Hoover és csapata 1923 végen fejezte be a munkát Európában. 5 1919 és 1923 között az ARA nemzetközi ernyőszervezetként működött: részben koordinálta, részben pedig végezte is a segélyezést. A Hooverrel együttműködő 3 Henry P. Davison: The American Red Cross in the Great War. New York 1919.; Hugh Gibson: A Journal from Our Legation in Belgium. Garden City–New York 1917. 4 Gerald H. Davis: The Diplomatic Relations Between the United States and Austria-Hungary, 1913– 1917. Doktori (PhD) disszertáció. Vanderbilt University 1958. 5 Az ARA-nak nem készült hivatalos, nyomtatásban is kiadott összefoglaló története. A szervezet levéltári anyagai a kaliforniai Hoover Institutionban és a West Branch-i Hoover Elnöki Könyvtárban találhatók. Az ARA magyarországi tevékenységét lásd Glant Tibor: Herbert Hoover és Magyarország, 1918–1920. In: Emlékkönyv L. Nagy Zsuzsa 70. születésnapjára. Szerk. Angi János – Barta János. Debrecen 2000. 381–399.
