Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
1321 Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs NEMZETKÖZI SEGÉLY ÉS SEGÍTŐAKCIÓK A VOLT OSZTRÁKMAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉN 19181923 * Az első világháború és az azt követő átmeneti időszak alapjaiban változtatta meg nemcsak a nemzetközi kapcsolatok, hanem a humanitárius segélyezés nemzetközi rendszerét is. Ebben az Egyesült Államoknak két okból is kiemelten fontos szerepe volt. Egyfelől biztosította az azonnali túléléshez szükséges segélyszállítmányokat (élelmiszert, ruhát és gyógyszert), úgy a győztes, mint a legyőzött államok lakói számára, s ehhez a nemzetközi humanitárius segélyezés új, transznacionális rendszerét is kialakította. Másfelől Wilson elnök a modern propaganda legújabb módszereivel és eszközeivel építette saját és nemzete nimbuszát: az Újvilágból, egy új világrendet hirdetve. S az emberiség addig legvéresebb háborújának végén ki ne akart volna hinni abban, hogy nem lesz többé háború, és nem lesznek zárt ajtók mögötti megállapodások, hogy mindenki szabadon dönthet a sorsáról, és mindezt egy közös döntési mechanizmusokkal működtetett nemzetközi szervezet (a Nemzetek Szövetsége) garantálja majd? 1 Az 1914 és 1923 közti időszakban a nemzetközi humanitárius segélyezést az amerikai gondolkodás (és szóhasználat) határozta meg. A háború kitörésekor a vezető újvilági lapokban a „katasztrófa” (disaster) és a „lehetőség” (opportunity) szavakkal írták le leggyakrabban az 1914 augusztusában kialakult helyzetet.2 A német és osztrák–magyar hadseregek által a polgári lakossággal szemben (elsősorban) Belgiumban, illetve Szerbiában elkövetett vélt és valós atrocitások felkeltették az amerikai lakosságban a szolidaritás és segíteni akarás vágyát. Az Amerikai Vöröskereszt (American Red Cross, a továbbiakban: ARC) a háború kitörését követően azonnal megkezdte a munkát Európában. Ezzel párhuzamosan (a Vöröskereszttől függetlenül) 1914 októberében létrejött a Belga Segélyezési Bizottság (Commission for the Relief of Belgium, a továbbiakban: CRB), az akkoriban politikai körökben még szinte ismeretlen Herbert Hoover (a későbbi amerikai elnök) vezetésével. 1914 augusztusa és októbere között Hoover az európai háborús övezetben rekedt amerikai állampolgárok kimentését tekintette prioritásnak, ezt követően pedig a német megszállás alatt élő belga és francia * A tanulmány az MTA Lendület Trianon 100 kutatási projekt keretében valósult meg. 1 Julia F. Irwin: Making the World Safe. The American Red Cross and a Nation’s Humanitarian Awakening. Oxford 2013. Ez a kötet alapvető tézise. 2 Philip Payson O’Brien: The American Press, Public, and the Reaction to the Outbreak of the First World War. Diplomatic History 37. (2013) 3. sz. 446–447.
