Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Pálvölgyi Balázs: Lehetetlen küldetés. A magyar migrációs politika kihívásai (1900-1924)
LEHETETLEN KÜLDETÉS 134 dokumentumokban az is megfogalmazódott, hogy a „nemzeti állam” megteremtése szempontjából leginkább az lenne kívánatos, ha a nemzetiségi kivándorlók nem is térnének vissza.30 Az Egyesült Államok területén azonban meglehetősen nehéz volt a kormánynak bármilyen kérdésben fellépnie, mivel Washington hivatalos álláspontja az volt, hogy a bevándorlók várhatóan amerikai állampolgárok lesznek, s elfogadhatatlan, ha korábbi hazájuk ezt meg kívánja akadályozni. Így a magyar kormánynak nem maradt más lehetősége, mint hogy céljait az amerikai földön működő egyházi szervezetek, egyesületek, a magyarországi kivándorlók által fenntartott iskolák, sajtójuk támogatása útján, illetve – együttműködve a hazai egyházi vezetéssel –, a magyar államhoz lojális egyházi személyek Amerikába való kiküldésével próbálja meg elérni.31 Ez volt a magyar, szlovák és a ruszin kivándorlókra össz pontosító úgynevezett „Amerikai akció” lényege. A megvalósítás azonban nem bizonyult egyszerűnek, mivel más-más stratégiát kellett alkalmazni nemcsak az egyes nemzetiségi kivándorló csoportokkal, hanem a különböző egyházakkal szemben is. Míg az akció „szlovák ága” esetében az intézkedések többsége a magyar államhoz lojális sajtó kiépítésére, lojális papok, lelkészek kiküldésére irányult, a másik két csoporttal kapcsolatos problémák kezelése ezen túlmutató beavatkozást, nagyobb erők mozgósítását igényelte.32 Az amerikai földön működő (magyar) református gyülekezetek általában a két nagyobb amerikai protestáns egyház egyikéhez csatlakoztak, aminek köszönhetően támogatáshoz juthattak, többek között templomok építéséhez, vagy egyéb ingatlan vásárlásához. Az ottani gyülekezetek laza felügyelete miatt azonban – amint azt hazai egyház képviselők megállapították – „egyházi szempontból kifogásolható” állapotok alakultak ki a magyar közösségek hitéletében.33 A kormánynak nem volt mozgástere ahhoz, hogy a közösségek – akár átté teles – felügyeletén keresztül gondoskodjon érdekei érvényesítéséről, ezért amellett döntött, hogy kezdeményezi és támogatja az amerikai református gyülekezeteknek a hazai egyházhoz való csatlakozását. A legtöbb esetben erre sor is került, de az elért 30 Összefoglaló a kivándorolt magyar állampolgárok nemzeti gondozása érdekében indított akciók vezérelveiről. Bp., 1902. júl. 29. MNL OL K 26-574-1903-XVI-79-3047. A kormány ugyanakkor bízott a magyar nemzetiségű kivándorlók későbbi hazatérésében, s tisztában volt azzal is, hogy ehhez szükséges a megfelelő gazdasági feltételek megteremtése is. Ugyanakkor a pontosan megfogalmazott helyzetértékelésen túl az idehaza végrehajtott intézkedések alig hoztak kézzelfogható eredményeket. Lásd még Wekerle Sándor 1907. júl. 6-án kelt levelét Darányi Ignáchoz, melyben kifejti a visszatelepítési akcióval kapcsolatos nézeteit. In: „Valahol túl, meseországban...” Az amerikás magyarok 1895– 1920. Szerk. Albert Tezla. Bp. 1987. 318–322. 31 Lásd Paula K. Benkart: The Hungarian Government, the American Magyar Churches, and Immi grant Ties to the Homeland, 1903–1917. Church History 52. (1983) 312–321. 32 Pl. A miniszterelnök dr. Párvy Sándor ügyvivő püspöknek az amerikai római katolikus akció tót ágának intenzívebb kezelése és fejlesztése tárgyában. Bp., 1906. ápr. 13. MNL OL K 26-660-1906-XX-1043-2394.; Glettler, M. : Pittsburg–Wien–Budapest i. m. 80., 99. 33 Hamar István: Az amerikai magyar reformátusok lelki gondozása. Protestáns Szemle 22. (1910) 99–100.
