Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920 1308 1918 késő ősze Ausztriában a demokratikus hatalommegosztás irányába való elmozdulás jegyében telt, az új vezetés nagy hangsúlyt fektetett a demokratikus legitimitás biztosítására, amely elsősorban a hatalmi ágak szétválasztásában és az általános, titkos és egyenlő választójog alapján 1919 februárjában megtartott alkotmányozó nemzetgyűlési választásokban nyilvánult meg. A monarchia idején működő gyenge parlament helyét egy „extrém parlamenti hatalom” vette át. 54 Az uralkodóház, a bürokrácia és a hadsereg autoritása 1918 őszén átszállt a politikai pártokra,55 amelyek együttesen biztosították a legfelsőbb állami vezetés személyi hátterét. A törvényhozást gyakorló ideiglenes nemzetgyűlés tagjai a korábbi birodalmi gyűlés soraiból kerültek ki. Azért sem hoztak létre köztársasági elnöki funkciót, mert egy esetleges „pótcsászár” pozíció megelőzésére törekedtek. Az ideiglenes törvényhozó szervnek három egyenrangú elnöke volt, amely a három párt közötti paritást és konszenzust is tükrözte. Az ideiglenes nemzetgyűlés az európai szinten is intenzív, szociális tartalmú törvényhozással a társadalom mobilizáltságát és forradalmi hangulatát akarta csökkenteni. Az 1918 késő őszi és az 1919 késő tavaszi szociális törvények igyekeztek a mobilizált és elkeseredett társadalmi csoportok helyzetén javítani, a lakossági elégedetlenségnek gátat vetni. Az 1919. február 16-án megtartott alkotmányozó nemzetgyűlési választások kimenetele nemcsak a lakosság állammal szembeni átmeneti lojalitását és a konszenzusorientált válságkezeléssel kapcsolatos helyeslését tükrözte, hanem megfelelt a győztesek demokratikus elvárásainak is.56 Ennek ellenére 1919. május 2-áig váratott magára a bécsi vezetés meghívása a béketárgyalásokra. A versailles-i döntéshozók az osztrák és a magyar békeszerződéseket eredetileg egy időben akarták rendezni, így függetlenül a Tanácsköztársaság lététől május elején mindkét ország békedelegációját meghívták Párizsba. Azonban a magyar meghívás a bécsi antant missziónál megakadt.57 A viszonylag késői saint germaini meghívás összefüggött a német-kérdés prioritásával. Másrészt a magyar Tanácsköztársaság kezdeti sikerei miatt a győztesek a kivárás politikáját választották. Kérdéses volt, hogy ellent tud-e állni Ausztria egy bolsevik fordulatnak. Magyarország esetében a válságkezelés a kezdetektől fogva nélkülözte a széleskörű politikai konszenzust, ahogy a lakosság politikai döntésekbe való tényleges bevonását is. Nemcsak a hatalmi ágak szétválasztása vált Magyarországon kérdésessé, hanem maga a válságkezelésre vállalkozó új hatalmi elit is kisebb hangsúlyt fektetett 54 Uo. 55 Berger, P.: Kurze Geschichte i. m. 57. 56 Ewald Frie: 100 Jahre 1918/19. Offene Zukünfte. Zeithistorische Forschungen 15. (2018) 1. sz. 98–114., itt: 104. 57 Andrej Tóth: Treaty of Trianon – 90th Anniversary. To the Negotiations about the Peace Treaty with Hungary. Prague Papers in the History of International Relations 5. (2010) 2. sz. 126.
