Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920 1306 A hasonlóságok ellenére az állami szuverenitás és az államiság minimális kritériumainak megteremtésében számos különbség figyelhető meg Ausztria és Magyarország esetében.43 Mindkét újonnan formálódó politikai vezetésre első sorban a vesztett háború következményeitől való félelem és nem a nemzetállami szuverenitás miatt érzett öröm hatott. A bécsi vezetés elsősorban a káosztól, az anarchiától és kisállamiságba süllyedt ország feltételezett44 „életképtelenségétől” 45 félt leginkább. Az új magyar vezetés is a kisállamisági létet tekintette az ezeréves Nagy-Magyarországra nézve a legijesztőbb forgatókönyvnek. A félelem érzése, a „posztimperiális trauma” azonban eltérő válságkezelési stratégiát indukált, főként a különböző longue durée folyamatok által meghatározott cselekvési stratégiáknak és struktúráknak köszönhetően. Az egyik jelentős eltérés az államiság kiépítésében szerepet játszó személyek körében mutatkozott meg. 1918. október 21-én megalakult Bécsben a Birodalmi Tanács46 német nyelvű képviselőiből az ideiglenes nemzetgyűlés, amely még aznap kinyilvánította az önálló osztrák állam, Német-Ausztria (Deutschösterreich) létrejöttét. Október 30-án a szociáldemokrata Karl Renner vezetésével megalakult az új ideiglenes kormány a régi Birodalmi Tanács tagjaiból és annak három pártjából (nagynémet, keresztényszocialista és szociáldemokrata). A pártok közös kormányalakítása, a nagykoalíció azt is jelezte, hogy a válságkezelés legfontosabb stratégiai elemeiben egyetértettek a vezető politikai erők.47 Ez a személyek szintjén is megvalósuló kontinuitás egyben lehetővé tette a korábbi, kipróbált cselekvési kompetenciák és kapcsolati hálók átmentését is. Az 1907-ben bevezetett általános férfi választójognak köszönhetően ezek a politikusok – a nagynémet párt tagjainak kivételével – tömegpártok képviselői voltak.48 Jelentős és aktív társadalmi bázissal rendelkeztek, s közvetlen infor mációik voltak nemcsak a lakosság félelmeiről, hanem igényeiről is. Szimbolikus 43 Az osztrák államiság minimális kritériumairól lásd Hanns Haas: Ein verfehlter Start? Die Anfänge Österreichs 1918 bis 1920. Zeitgeschichte 41. (2014) 6. sz. 371–384. 44 A Habsburg Birodalomból Ausztria számára megmaradt területek teljesítőképessége és gazdaságszerkezete nem bizonyult olyan végzetesnek, mint azt a kortársak feltételezték. Lásd Norbert Schausber ger: Österreich und die Friedenskonferenz. Zum Problem der Lebensfähigkeit Österreichs nach 1918. In: Wissenschaftliche Kommission zur Erforschung der Geschichte der Republik Österreich. Veröffentlichungen Band 11. Saint-Germain 1919. Hrsg. Isabella Ackerl – Rudolf Neck. Wien 1989. 45 A szociáldemokrata érvelési stratégia része volt Ausztria „életképtelensége”, amely egyrészt a világháborús élelmezési nehézségek tapasztalataiban gyökerezett, másrészt az Anschluss-törekvés szükségességét igazolta. A baloldali érvelés alapján Ausztria, kisállamként a Habsburg Monarchia gazdasági terét elvesztve nem életképes, ezért kell Németországhoz csatlakoznia. 46 Egy I. Károly császár által ellenjegyzett törvény 1918. dec. 31-ig meghosszabbította az 1911-ben összeült Birodalmi Tanács működési idejét. 47 Az 1919. februári nemzetgyűlési választásokat követően a nagynémet párt kilépett a kormányból, míg a keresztényszocialista-szociáldemokrata koalíció 1920. júniusi felbomlásáig működött. 48 Két kormánytag volt pártonkívüli, a császári adminisztráció tagja: Ignaz Kaup, népegészségügyért és Johann Loewenfeld-Russ, élelmezésügyért felelős államtitkárok.
