Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920 1302 abban az esetben került sor egy vitatható hovatartozású területen, ha előtte ott (para)militáris fegyveres összecsapások zajlottak, mint például 1919-ben Klagenfurtban, Sopronban vagy Sziléziában. Az új osztrák vezetés 1918 őszén több alternatív államkoncepció közül választhatott. Az egyik a szociáldemokrata párt elképzelése volt. Otto Bauer 1907-es műve, amely fiatal kora ellenére nemzetközi ismertséget hozott számára, a Habsburg Birodalom szorongató nemzetiségi problémáira a „kulturális autonómia” intézményét javasolta.30 Az 1918 januárjában elfogadott szociáldemokrata nemzetiségi program31 már tartalmazta a népek önrendelkezési jogának elisme rését, azonban a párt Karl Renner elképzeléséhez ragaszkodva egy közép-európai egységes gazdasági tér, azaz egy föderatív államszövetség fenntartása mellett foglalt állást.32 Georg Ritter von Schönerer nevéhez egy ellentétes, nagynémet koncepció kötődött,33 amelyre 1918 őszén a nagynémet párt tudott hivatkozni. Mindkét elképzelés – a számos különbség ellenére is – jelentős népesség és területveszteséggel számolt. A háború végén egy harmadik koncepció kristályosodott ki a két korábbi elképzelés egyes elemeit magába ötvözve: az Anschluss, azaz a „kis” Ausztria csatlakozása a „nagy” Németországhoz. Az 1918 végi Anschlussgondolat az életképtelennek tekintett kisállam, Ausztria csatlakozását jelentette volna a nagy német gazdasági térbe, amely az 1848-as republikánus hagyományok folytatását is magában foglalta volna.34 Az Anschluss gondolatát 1918 végén a szociáldemokraták szorgalmazták legerőteljesebben, az 1920-as évek közepétől a koncepcióhoz a nagynémet párt kötődött a legintenzívebben. Az 1918 késő őszi markáns Anschluss-igény államjogi leképeződéseként 1918. november 12-én az ideiglenes nemzetgyűlés törvénybe is foglalta, hogy Német-Ausztria (Deutschösterreich) a Német Köztársaság része. A közép-európai új regionális területi realitásokat az utódállamok katonai ereje alakította ki, azonban ezeket a Franciaországban tárgyaló győztes nagyhatalmak elképzeléseivel szinkronba kellett hozni. A realitás azt mutatta, hogy a Habsburg Birodalom romjain a „győztesek joga és a népek önrendelkezési joga nem volt ösz szeegyeztethető”.35 A közép-európai politikai diskurzus új elemeként 1918 késő 30 Otto Bauer: Nationalitätenfrage und Sozialdemokratie. Wien 1907. 31 „Ein Nationalitätenprogramm der Linken”. Der Kampf. Sozialdemokratische Monatsschrift 11. (1918) 4. sz. 269–274. 32 Hanisch, E.: Der große Illusionist i. m. 101. 33 Kurt Bauer: Das deutschnationale Lager. In: Das Werden der Ersten Republik i. m 261–280., itt: 263–264. 34 Bauer, O.: Die österreichische Revolution i. m. 73. 35 Jörg Fisch: Das Selbstbestimmungsrecht der Völker. Die Domestizierung einer Illusion. München 2010. 144–189., itt: 158.
