Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920 1300 és valós fenyegetéseivel szemben kialakított stratégia azonban a 19. század utolsó harmadától kezdve egyre jobban eltávolodott egymástól a két birodalomrészben. Mindkét koncepció a német és a magyar dominancia megőrzését szolgálta még akkor is, ha az 1910-es népszámlálás eredményei ennek realitását megkérdőjelezték.22 A Bécs és Budapest nemzetiségpolitikájában megfigyelhető különbségeket – a kérdés részletes elemzése nélkül is – jól mutatta az általános férfi választójoghoz és a politikai jogok bővítéséhez való eltérő viszony. A 20. század eleji Európában a társadalom demokratizálásának igénye – a férfi választójog kiterjesztésének szintjén – transznacionális politikai mozgalomként volt jelen, s ezt a demokratikus igényt többnyire a liberális és a szociáldemokrata pártok képviselték.23 Nyugat-Európában a 20. század folyamán a folyamatosan szélesedő demokratikus értékrend vált a nemzeti tematika alapjává.24 Az osztrák birodalomrészben ugyan 1907-ben bevezették az általános férfi választójogot, azonban ezt a lépést nem a politikai elit demokratikus meggyőződése motiválta, hanem a saját hatalmi pozíció, illetve a birodalom egységének a megőrzése.25 Carlo Moos svájci történész megítélése szerint a Habsburgok első világháborún is túlmutató, politikai kultúrát befolyásoló örökségének a konszenzus érdekében kompromisszumra is hajló politizálás tekinthető.26 Ez a konszenzusorientált válságkezelés határozta meg az 1918 késő őszi demokratikus osztrák államépítést is. Az ilyen típusú együttműködést azonban 1920-tól felülírták a longue durée folyamatok eredőjeként elmélyülő belpolitikai törésvonalak és a szociáldemokrata és keresztényszocialista „táborban” való gondolkodás kizárólagossága.27 Magyarországon a századfordulón a kezdetben li berális, majd a 19. század végén egyre konzervatívabbá váló földbirtokos politikai elit az államnacionalizmus és az asszimilációs törekvések erősítésének szükségességét képviselte. Ebből kifolyólag az általános választójog elvetését azzal indokolta, hogy az veszélyeztetné a magyar szupremáciát, és csupán a nemzetiségek számára jelentene kedvező hatalom-eltolódást, miközben a baloldal esetleges szavazóbázisának bővülését is igyekezett ezzel feltartóztatni. A korlátozott magyar választójog megakadályozta a politikai nemzetfogalom tényleges érvényesülését,28 és ezáltal 22 Az osztrák statisztikák a hétköznapokban használt nyelvet kérdezték a népszámlálásnál, a magyar felmérések az anyanyelv fogalmát alkalmazták. A hétköznapok nyelve és az anyanyelv között azonban jelentős eltérések is lehetnek. 23 Ian Kershaw: Höllensturz. Europa 1914 bis 1949. München 2016. 193. 24 Szabó Ildikó: Nemzetfogalom és nemzeti identitás a dualizmus korában és a Horthy-korszakban. Politikatudományi Szemle 15. (2006) 1. sz. 201–247., itt: 201. 25 Peter Berger: Kurze Geschichte Österreichs im 20. Jahrhundert. Wien 2008. 13. 26 Carlo Moos: Habsburg post mortem. Betrachtungen zum Weiterleben der Habsburgermonarchie. Wien 2016. 77. 27 Anton Pelinka: Die gescheiterte Republik. Kultur und Politik in Österreich 1918–1938. Wien– Köln–Weimar 2017. 28 Szabó I.: Nemzetfogalom i. m. 212.
