Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
MURBER IBOLYA 1299 régi rendet,19 találkozott a főleg az újkonzervatívok által propagált, a Habsburg Birodalomban már az első világháború előtt gyökeret vert antiszemita baloldalellenes ellenségképekkel. Ebben az 1918 folyamán felerősödő transznacionális kulturtranszferben nem volt elhanyagolható az Oroszországból hazatérő k.u.k. hadsereg hadifoglyainak szerepe sem. 20 A legmarkánsabb különbség az 1918 és 1920 közötti válságkezelésben abból adódott, hogy Ausztria konszolidálásához nem volt arra szükség, hogy a győztesek és a nemzetközi közösség közvetlenül beavatkozzon az osztrák politikai életbe. Magyarország esetében viszont a győztesek nyílt intervenciója és az „ellenforradalmi rendszer” kiépülése nyitotta meg az utat a nemzeti, konzervatív jobboldal által irányított konszolidáció előtt. A különböző nemzetállami koncepciók jelentősége Az 1867-ben létrejött dualista állam a Habsburg-uralkodóház és a magyar nemesség érdekszövetségén alapult. A 19. század második felében intenzívebbé váló nemzetiségi törekvéseket a bécsi és a budapesti politikai elit egyaránt fenyegetőnek tartotta a tradicionális német nyelvű „osztrák”21 és a magyar dominanciára, illetve a birodalom egységére. Bécsben a nemzetek felett álló, központosított alkotmányos monarchia koncepcióját tekintették irányadónak, amely javarészt korrelált a magyar értelmezésű politikai nemzet elképzeléssel. A soknemzetiségű birodalom határai között élő, törvényeinek engedelmeskedő lakókat, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszéltek a hétköznapokban és milyen nemzetiségnek vallották magukat, a Habsburg Birodalom politikai közösségébe tartozónak tekintették. Budapesten a dualista államot az egyenrangú magyar királyság és osztrák császárság államközösségeként értelmezték, amelyet csupán néhány „közös ügy” – az uralkodó személye, a külügyminisztérium, a hadsereg és a pénzügyi kérdések – kötött össze. A magyar állameszmény a magyar politikai nemzet fogalmára épült. A nem magyar etnikai közösségek tagjai, mint egyének – magyar állampolgárok – az államalkotó nemzet tagjai voltak. A nemzetiségi törekvések vélt 19 John D. Klier: Jewry as the ’Little Nation’ of the Russian Revolution. In: Jews and Jewish Life in Russia and the Soviet Union. Ed. Yaacov Ro’I. New York 2016. 146–156. 20 Hannes Leidinger – Verena Moritz: Gefangenschaft – Revolution – Heimkehr. Die Bedeutung der Kriegsgefangenproblematik für die Geschichte des Kommunismus in Mittel- und Osteuropa 1917–1920. Wien–Köln–Weimar 2003. 21 A Lajtán túli, német többségű területeknek nem alakult ki közös nemzeti identitása, a regionális tartományi identitások (tiroli, salzburgi, vorarlbergi stb.) és a Habsburg uralkodóház alattvalói státuszának (összetartó erő: uralkodó, császári bürokrácia és nemzetek feletti hadsereg) kettőssége volt meghatározó. 1918 késő őszén a birodalom szétesése a hagyományos kötődések gyors erodálódását is jelentette. Az „osztrák” nemzeti identitás megteremtésére a késő 1920-as évektől tettek kísérletet a keresztényszocialista többségű kormányok.
