Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
MURBER IBOLYA 1297 Mindkét országban szociáldemokrata részvételű kormányok néztek szembe ezekkel a súlyos kihívásokkal. Ausztriában a szociáldemokraták egyértelműen dominálták a válságkezelés folyamán a politikai hatalmat. Magyarországon ugyan számos szociáldemokrata tagja volt a kormányoknak, de a döntési kompetenciáikat a koalíciós partnereik és a gyakori személycserék a kormányzatban erősen korlátozták.14 1918 késő őszén a magyar konzervatív jobboldal, a régi poli tikai elit távol tartotta magát a válságkezelés felelősségétől. Ezzel szemben az osztrák szociáldemokrata, keresztényszocialista és nagynémet koalícióban, a jobboldal, ha másodhegedűsként is, de meghatározó szerepelt vállalt. Mind a magyar, mind az osztrák kormány elsősorban olyan „új emberekből” állt, akik 1918 előtt nem viseltek kormányzati felelősséget. További hasonlóságnak tekinthető, hogy 1918 őszén mindkét államban léteztek alternatív, bázisdemokráciát képviselő hatalmi struktúrák, munkás- és katonatanácsok. Az első munkástanácsok az 1918. januári, egész birodalmon végigsöprő sztrájkhullám (Jännerstreik) során jöttek létre. A Lajtán túli területen ezek folyamatosan működtek egészen 1920-ig, míg Magyarországon csak 1918 késő őszén alakultak újra. Utóbbiak tevékenységére rányomta bélyegét a rövidebb fennállás, illetve az egyre radikalizálódó, bizonytalan magyar közhangulat is. Ezek a bázisdemokratikus önszerveződések azonban egyik államban sem gyakoroltak nagy vagy tartós befolyást az események menetére. Ausztriában szociáldemokrata befolyás és kontroll alatt tevékenykedtek a munkás- és katonatanácsok, és így alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a „forradalmi láztól”15 áthatott tömegek radikális köve teléseit kanalizálják. Magyarországon a munkás- és katonatanácsok nem voltak képesek ezt a „védőszelep” funkciót betölteni. Bécs és Budapest új politikai vezetése hasonló programot hirdetett egy liberális, reprezentatív demokráciára épülő, szociálisabb állam képében. Egyaránt a köztársasági államforma mellett foglaltak állást, amely a régi, monarchista múlttal való szakítást szimbolizálta. Az osztrák birodalomrészben I. Károly osztrák császárként 1918. november 11-én lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról, majd két nappal később IV. Károly magyar királyként ugyanezt megtette a magyar királyságra vonatkozóan is.16 Ez a szimbolikus hatalomcsere tette lehetővé mindkét országban a köztársaság vérontás nélküli kikiáltását. Mindkét vesztes 14 Az háború végi osztrák és a magyar szociáldemokrata pártok eltérő hatalmi viszonyairól bővebben lásd Ibolya Murber: Die ungarischen und österreichischen Sozialdemokraten und die russischen Revo lutionen 1917. In: Russische Revolutionen 1917. Presseanalysen aus Vorarlberg und internationale Aspekte. Hrsg. Rheticus-Gesellschaft. (Schriftenreihe der Rheticus-Gesellschaft 73.) Feldkirch 2017. 165–181. 15 Ernst Hanisch: Der große Illusionist. Otto Bauer (1881–1938). Wien – Köln – Weimar 2011. 145–146. 16 Manfried Rauchensteiner: Reichshaftung: Österreich, Ungarn und das Ende der Gemeinsamkeit. In: Österreich und Ungarn im 20. Jahrhundert. Hrsg. Csaba Szabó. Wien 2014. 58–85., itt: 60.
