Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
MURBER IBOLYA 1295 voltak jellemzőek. Ugyanakkor azonban számos hasonló elemet és jelenséget is találunk az osztrák és a magyar forgatókönyvben, ami a közös birodalmon belüli longue durée folyamatoknak is köszönhető. A válságkezelésben csupán néhány, de annál meghatározóbb strukturális eltérés váltotta ki azokat a nemzetközi beavatkozásokat, amelyek egy sajátos öngerjesztő dinamikát és így eltérő folyamatokat eredményeztek. Ezek a többnyire külső, nemzetközi impulzusok Ausztria esetében inkább stabilizálóan, míg Magyarország esetében jórészt destabilizálóan hatottak. Hasonlóságok a kezdetektől Az 1918 és 1920 közötti osztrák és magyar eseménytörténet komparatisztikai megközelítése láthatóvá teszi, hogy nem a különbségek, hanem a folyamatbeli hasonlóságok domináltak.8 A háború végén mindkét vesztes állam jelentős területeket veszített. Idegen hadseregek szállták meg peremterületeiket, s egyikőjük sem rendelkezett bevethető, ütőképes hadsereggel.9 A dualista államból való kiválás mindkét esetben viszonylag békésen zajlott.10 1918 januárjától biroda lom szerte napirenden voltak a spontán sztrájkok, demonstrációk és tüntetések, főként a városokban. Mindkét birodalomrészben egyaránt a szociáldemokrata pártok álltak a nem politikai okok, hanem az elégtelen lakossági élelmiszer-ellátás miatt kialakuló elégedetlenségi mozgalmak élére. Meggyőződésük szerint az adott körülmények között egy „szociális forradalom” német megszálláshoz és egy Monarchián belüli hadiállapothoz vezethetne, amelynek elkerülése létérdek. 11 1918 őszén a „régi” és az „új” közötti átmenet időszakában a világháború hatására mobilizálódott és átpolitizált lakosság már nemcsak a városokban, hanem vidéken is tömegesen az utcára vonult, politikai és etnikai hovatartozástól függetlenül. Radikálisan megnőtt az utcai demonstrációk, a köztörvényes bűnesetek, a 8 Az államépítés strukturális és folyamatelemeiről részletesen lásd Ulrich Schnecker: States at Risk: Zur Analyse fragiler Staatlichkeit. In: Uő: Fragile Staatlichkeit. „States at Risk” zwischen Stabilität und Scheitern. Baden-Baden 2006. 9–40. 9 A k.u.k. hadsereg hivatalos, állam által levezényelt és önmagában is költséges demobilizálására nem került sor, mint ez a német hadsereg esetében történt. A frontokról spontán hazaözönlő katonák azonban a korabeli félelmekkel ellentétben nem okoztak kirívó társadalmi és politikai zűrzavart. A monarchiabeli közigazgatás, illetve a helyi munkás- és katonatanácsok többnyire zökkenőmentes együttműködése lehetővé tette a hadviselt férfiak nagy többségének békés visszaintegrálását a társadalomba. 10 Ebben az összefüggésben mindenképpen meg kell említeni az elsősorban szimbolikus jelentőségű, nagy belpolitikai visszhangot kiváltó, baloldali kötődésű személyek által, miniszterelnökök ellen elkövetett sikeres merényleteket. 1918. okt. 31-én meggyilkolták a magyar háborús miniszterelnököt, Tisza Istvánt. Az osztrák oldalon a háború emblematikus megtestesítője Karl Stürgkh miniszterelnök volt, aki ellen 1916 októberében követett el a szociáldemokrata Friedrich Adler, az osztrák szociáldemokrata párt alapítójának, Viktor Adlernek a fia halálos merényletet. 11 Otto Bauer: Die österreichische Revolution. Hrsg. Thomas Gimesi. Wien 2015. 67‒68.
