Századok – 2018

2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően

AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920

1296

magántulajdonnal szembeni visszaélések és erőszakos események száma.12

A

lakosság körében megingott a rogyadozó államhatalommal szembeni lojalitás, főként az állami élelmiszer-ellátás csődje miatt. A háborús tehervállalás értelmét megkérdőjelezte a háborús vereség. A nemzetgazdasági mutatók szerint a háború hasonlóan katasztrofális állapotokat idézett elő mindkét országban. Mindkét birodalomrészben általánossá vált a nélkülözés. A lakosság negatív tapasztalataihoz társultak a frontról – többé-kevésbé szervezetlenül – hazaáramló katonák traumatikus élményei, s ezek egyfajta „kollektív csalódottság” érzésben csapódtak le. 1918 késő őszén az ideiglenes kormányok azonnal megkezdték a hazatérő k.u.k. katonákból az állami erőszakszervezetek, a polgár- és népőrségek szervezését.

13 Az általános lojalitás- és orientációvesztés feltartóztatása érdekében törekedtek az állami erőszak-monopólium megőrzésére, továbbá kiemelt cél volt a frontról hazakerülő fegyverek legalább részleges ellenőrzésének biztosítása is. Az új állami erőszakszervezetek ütőképessége azonban nem bizonyult elegendőnek a lakossági elkeseredettség kanalizálására, amit jól mutattak a városi a sztrájkok és demonstrációk. Vidéken elszaporodtak a magántulajdon elleni és köztörvényes cselekedetek, valamint a nemzetiségi alapú területi elszakadási mozgalmak. Az első világháború végére a politikai hatalom megingásával párhuzamosan a lakosság hagyományos szociális kohéziója meggyengült, ennek helyreállítása jelentette a háború utáni válságkezelés egyik legnehezebb kihívását az új bécsi és budapesti hatalmi központok számára. A város és a vidék közötti különbségek leképeződtek a pártpolitika területén is. A politikai pártok az általános káosz elkerülése érdekében, az államhatalommal együttműködve törekedtek a magas fokú és nehezen kontrollálható társadalmi mobilizáltságot csökkenteni. A városokban a mérsékelt baloldali, szociáldemokrata pártegységek igyekeztek a felhevült tömeghangulatot kordában tartani. Az 1918 késő őszén megalakult kommunista pártok ezzel szemben éppen ezt a társadalmi mobilizáltságot igyekeztek életben tartani. Ausztriában a szociáldemokrata párt balra tolódása által képes volt a szelet kifogni a kommunista propaganda vitorlájából. Magyarországon a szociáldemokratáknak nem sikerült a kommunista előretörést hathatósan ellensúlyozniuk. A vidéki települések felfokozott politikai és közéletét többnyire a konzervatív és demokratikus erők igyekeztek mederben tartani. Ausztriában a keresztényszocialista és kismértékben a nagynémet pártok, Magyarországon elsősorban a kisgazdapárt mérséklő, konszolidáló tevékenysége volt jellemző. 12 Schönwald Pál: A

magyarországi 1918–1919-es polgári demokratikus forradalom állam- és jogtörténeti kérdései. Bp. 1969. 34–39. Ausztriára vonatkozóan lásd Gerhard Botz:

Krisenzonen einer De

mokratie. Gewalt, Streik und Konfliktunterdrückung in Österreich seit 1918. Frankfurt am Main 1987.

13 Francis L. Carsten:

Revolutionen in Mitteleuropa 1918‒1919. Köln 1973. 21.