Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
GYÁR ÉS FÖLDBIRTOK A NAGY HÁBORÚBAN ÉS AZ ÖSSZEOMLÁSBAN 1288 azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a kamaráknak községi szinten is legyen szervezete, és inkább a kamarai tagságot képező csoportok birtokhatárainak változtatásával szerették volna biztosítani, hogy a kamarában a jobb módú birtokosoknak legyen döntő szava. Az eredeti tervezetben nők is lehettek volna tagok, sőt passzív választójoggal is rendelkeztek volna a kamarai választásoknál. Ezt azonban megváltoztatták; nők, ha birtokosok voltak is, csak képviselőjük útján vehettek részt a kamara életében. Hatását tekintve azonban ennél fontosabb volt a birtokoskategóriák határainak módosítása. Az eredeti tervezet szerint a mezőgazdasági munkások és cselédek képezték volna a kamarai tagok egyik csoportját, a következőt pedig a 10 holdig terjedő birtokkal rendelkezők. A Belügyminisztérium tervezettel foglalkozó tisztviselői e két csoportot eleve a felforgató erők közé sorolták, sőt a következő, harmadik csoportnál sem érezték az „államfenntartó konzervatív irány” többségét biztosítottnak, ha figyelembe vesszük – írták – „a 10 holdon felüli kisgazdáknak a forradalom és a kommün alatt tanúsított magatartását, amit falun mindenki megfigyelhetett. Ezeket ugyanis az »urak« birtokainak felosztása /kommunizálása/ meglehetős hidegen hagyta, sőt sokan azt helyeselték, vagy éppen kívánták is”. Attól tartottak, hogy a négy csoportra tagolódó kamarai szervezetben a valóban megbízható, 100 holdon felüli birtokkal rendelkezők könnyen kisebbségbe szorulhatnak, s így a kamarák szervei „tömegesen határozhatnák el a földosztást, vagy a termelést lehetetlenné tevő munkabérjavaslataikkal tervszerűen zavarhatnák a gazdák és munkások közötti jó viszonyt; esetleg válságos időben az államfelforgató elemek kész szervezetéül szolgálhatnak”. 85 E megfontolások figyelembevételével alakították át végül a törvény szövegét. A kamarákban a tagság kötelező volt, a birtokkategóriák számát eggyel megnövelték, s határaikat úgy módosították az 1920. évi XVIII. tc.-ben, hogy a mezőgazdasági munkások és a 10 holdnál kisebb birtokosok semmiképpen se érvényesíthessék akaratukat a másik három birtokkategóriába tartozókkal, illetve a kamarában hivatalból tagságot kapókkal szemben. Községi, járási és megyei szinten is voltak ugyanis olyanok, akik választás nélkül tagjai lettek a kamarai testületeknek, utóbbi esetben például a vármegye területén működő gazdasági egyesületek elnökei. Mivel a kamarai szervezet minden szintjén az egyes kategóriák létszámuktól függetlenül mindig ugyanannyi delegálttal vettek részt, így összességében sikerült biztosítani, hogy az agrártársadalom két kategóriába sorolt alsóbb – számszerűen rendkívül széles – rétegeivel szemben a nagyobb birtokosok és a középosztályi érdekeltek kezében legyen a kezdeményezés és a döntés lehetősége. 86 85 A Belügyminisztérium 1920. márc. 31-én kelt levele a Földművelésügyi Minisztériumnak. MNL OL K 148 693 cs. 19. t. 86 A mezőgazdasági kamarákról szóló törvényelőkészítés anyagainak lelőhelye MNL OL Földművelésügyi Minisztérium Általános iratok (a továbbiakban: K 184) 2422. cs.
