Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1287 résztvevői hangsúlyozták is – rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a létrejövő mezőgazdasági kamarák tényleges jellegének. 83 A kamarákat életre hívó törvényt a földreformtörvénnyel párhuzamosan készítették elő.84 Arról, hogy a kamarákra esetleg szükség lenne, már évtizedek óta vita folyt. A támogatók mellett azonban sok ellenzője is volt az ötletnek, éppen a birtokosok köréből, akik vélhetőleg egyrészt a birtokok után kötelezően fizetendő kamarai járulékot akarták elkerülni, illetve attól tarthattak, hogy a kamara révén a vidéki társadalom olyan, velük többnyire ellentétes érdekű csoportjai is intézményes érdekképviselethez jutnak, amelyek addig ilyennel nem rendelkeztek. 1920-ban azonban – amint az a nemzetgyűlési vitákból kitetszik – egyszerre mindenki a kamarák felállításának hívévé vált. A mezőgazdasági kamarai törvény előkészítésénél a minisztériumi apparátus először a Buza Barna minisztersége idején fogalmazott törvénytervezet szövegéhez nyúlt. Buza célja a kamarák felállításával az volt, hogy gátat szabjon a szociáldemokraták vidéki befolyásának, s e célból elsősorban a kisgazdákat kívánta a kamarában összefogni. Bár a baloldali befolyás visszaszorítása, mint cél 1920-ban Rubinek, illetve a miniszteriális apparátus egyetértésével feltehetően találkozott, az öröklött törvényszöveget mégsem találták megfelelőnek. Rendkívül tanulságos, hogy milyen pontokon tartották szükségesnek a módosításokat. A Földművelésügyi és a Belügyminisztérium között a törvény előkészítése során zajlott egyeztetésekből kitűnik, hogy a miniszteriális apparátusok legfőbb gondja az volt, hogy miként lehet azt elérni, hogy a kamarai tagsággal rendelkező mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok ne tudják érdemben befolyásolni a kamara tevékenységét. A Belügyminisztérium legszívesebben kihagyta volna a mezőgazdasági munkásokat a kamarából, s a kamarát községi szintű szervezet nélkül hozta volna létre. Attól tartottak ugyanis, hogy a kamarák községi szintű szervezeteiben majd „egymás után mind elhatározzák a földosztást”, s ezek köny nyen valóságos „falusi szovjeteké” válhatnak. A Földművelésügyi Minisztérium 83 A törvényelőkészítő értekezlet jegyzőkönyvét lásd MNL OL Belügyminisztérium, elnöki iratok (a továbbiakban: K 148) 693 cs. 19. t. Az agrárpolitikai döntéshozatalnak ezzel a kulcsjelentőségű forrásával nem foglalkozott, Gunst Péter: Az 1920. évi földreform – politikai nézőpontból. In: Agrártörténet – agrárpolitika. Tanulmányok Szuhay Miklós tiszteletére. Szerk. Búza János. Bp. 2006. 245–258. Nagy József ismertette az értekezletet, elsősorban a pártpolitikai kérdésekre figyelve. Lásd Nagy J . : Földbirtokpolitika i. m. 42–46. Az értekezleten Rubinek által kifejtettekhez hasonlóan indokolta a Földművelésügyi Minisztérium is a maga álláspontját a törvénytervezet tárcák között zajló egyeztetése során a Belügyminisztérium észrevételeire küldött válaszaiban. A Földművelésügyi Minisztérium levele 1920. jún. 15. K 148. 693 cs. 19. t. 84 Rubinek az OMGE közgyűlésén is elmagyarázta, hogy a földreformot megelőzi a kamarai érdekképviselet kérdése, mert az érdekképviseleten fog nyugodni a földreform végrehajtása, illetve általánosságban beszélt a földreform törvényének alapelveiről is. Egyről-másról. Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter nyilatkozata. Köztelek 30. (1920) 14. sz. 237.
