Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
OPTÁLÁSI JEGYZŐKÖNYVEK MINT A TRIANONI MENEKÜLTKÉRDÉS FORRÁSAI 1246 kimenetelű, szisztematikus levéltári forrásfeltárás után sem kaphatnánk. Az optálók számáról – vagy jóval inkább arányáról – korabeli híradások is beszámolnak. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főlevéltárnoka, dr. Gorzó Albert 1922. július 23-án, néhány nappal az optálás lezárulta előtt, több százezer beérkezett kérvényről beszélt egy interjúban.36 Gorzó állítása szerint naponta 400‒500 új jegyzőkönyvet tudtak felvenni, emiatt a határidőben szereplő időpontig 30‒40 ezer feldolgozása még el sem kezdődött. A helyzetet nehezítette, hogy az utolsó napokban a közigazgatás még egy nagyobb rohamra számított. Az eddigi szórványos kutatások azt mutatják, hogy az optálókra vonatkozó jegyzőkönyvek, névlisták véletlenszerűen maradtak csak fenn a levéltárakban. Ez a tény azonban nem befolyásolja az úgynevezett optálási jegyzőkönyvek jelentős forrásértékét.37 Kutatásaim során három olyan optálási jegyzőkönyvet is találtam, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy az 1918 és 1924 között az utódállamokból Magyarországra érkezettek számáról, társadalmi helyzetéről az eddigieknél többet tudjunk meg. Az ország három különböző pontján – Gyulán, Miskolcon és Szombathelyen – felvett jegyzőkönyvek olyan részletes adatfelvételek eredményei, amelyek alapján az állampolgárságot kérők származási helyét, nemét, vallását, foglalkozását és családi állapotát is megismerhetjük. 38 A mintegy kétezer ember adatainak elemzése természetesen nem fogja megerősíteni vagy megcáfolni az OMH jelentését, de a menekültkérdés okozta társadalmi problémák megismeréséhez és megértéséhez az itt feltárt és bemutatott jellegzetességek, egyéni életsorsok jelentősen hozzájárulhatnak. Nem minden menekült volt optált, s nem minden optált volt menekült. Az optálók, azaz állampolgárságért folyamodók között olyanok is akadtak, akik akár több évtizede Magyarországon éltek, de nem rendelkeztek magyar állampolgársággal. Más kérvényezők esetében az illetőségi hely egyszerűen az elcsatolt területeken volt, ám ők életvitelszerűen a Magyarországnál maradt területeken éltek. Esetükben, ha 1921. július 26-a előtt négy éven át egy adott településen éltek és legalább egy évig községi adót fizettek, nem volt szükség optálásra, hiszen így községi illetőségük is volt.39 Különösen az állami tisztviselők esetében hívták fel erre a 36 Százezrek a magyar hazát választották. Magyarország, 1922. július 23. 6. 37 Aradi G.: Az optálás kérdése i. m.; Oltvai Ferenc: A Csongrád vármegyei szerb optánsok ügye (1922– 1930). In: A szerbek Magyarországon. Szerk. Zombori István. Szeged 1991. 137–198.; Szűts István Gergely: A miskolci optánsok társadalomszerkezeti vizsgálata. In: Politika és társadalom. A Jelenkortörténet útjai 1. Szerk. Czetz Balázs – Szűts István Gergely. Miskolc 2007. 143–164. 38 Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BML), Gyula város Tanácsának iratai (a továbbiakban: V.b. 172) 274. kötet.; Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BAZML) Miskolc város főispánjának iratai (a továbbiakban: IV.1901/b.) 3. d.; MNL VaML V.173.e. I.84/1922. 39 Húszezren kérték eddig a fővárostól a magyar állampolgárságuk igazolását. 8 Órai Ujság, 1922. május 18. 7.
