Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szeghy-Gayer Veronika: Államfordulat és az újrastrukturálódó helyi elit Bártfán (1918–1919)
SZEGHY-GAYER VERONIKA 1235 Összefoglalás A bártfai impériumváltás történetének vizsgálata kapcsán három fontosabb következtetés vonható le. Elsőként, hogy az átmenetben komoly szerepet játszottak az olyan egyedi, a város életét befolyásoló speciális tényezők, mint például a galíciai menekültkérdés, vagy Fekete Elemér polgármester betegsége, s ezek következményei a helyi politikában. Másodszor meg kell említeni a helyi elit viszonylag gyors alkalmazkodó készségét. A törvényhatósági bizottság tagjainak csupán egyharmada vett részt a politikai átmenetben, ám köztük voltak a városi tanács kulcsemberei: a helyettes polgármester, a főügyész, a Magyar Nemzeti Tanács fél vezetősége és az egyházi elit vezetői is. Vagyis olyanok tették le a hűségesküt Csehszlovákiának, akik helyi szinten korábban a magyar rendszer megingathatatlan tényezőinek számítottak. Érdemes magát a jelenséget jobban szemügyre venni, valamint további esettanulmányok segítségével feltárni és megérteni lépéseik személyi, szociális hátterét. Bártfa politikai vezetésének példája egy olyan elitstratégiára mutat rá, amely legalább kettő, esetleg három politikai rendszeren is átívelt. A tanulmányban bemutatott néhány életút a magyar közigazgatásban indul és a csehszlovákban bontakozik ki. (Sőt, egyesek a második világháború alatti szlovák állam idején is városi képviselők maradtak). Az ő példájuk révén mindenképpen meghaladható az a vélekedés, hogy a helyi szlovák elit 1918 előtt nem vett részt a várost érintő politikai döntésekben. Ezért Krpelec „krónikás” állítása, miszerint „a város vezetői nem vették tudomásul a Csehszlovák Köztársaság létrejöttét, alkalmazkodni nem akartak és nem is tudtak”,115 mindenképpen újragon dolásra szorul. Az etnocentrikus gondolkodás alapján nyilvánvalóan nem lehetséges a Gmitterhez, Uhlighoz vagy Zsebráczkyhoz hasonló elitstratégiák megértése és a bennük rejlő ellentmondások feloldása. Pedig az ilyen típusú magatartás Bártfán és lényegében az egész kelet-szlovákiai régióban hangsúlyosan jelen volt. A gondolatmenet azonban megfordítva is igaz: az 1918 előtti városi elit is sokkal színesebb volt annál, mint ahogy eddig gondoltuk. A kérdés nyelvi aspektusával kapcsolatban az is megállapítható, hogy Bártfán a helyi elit körében az 1918 utáni karrierépítésnek nem volt akadálya a szlovák nyelvtudás, mivel a helyi nemesség, és valószínűleg a városi tisztviselők nagyrésze is beszélte a szlovák nyelvet. Végül pedig tényként érdemes kijelenteni, hogy a törvényhatósági bizottság kétharmada széthullott az államfordulat következtében, s csupán néhány életútból következtethetünk arra, hogy mi várt a működésükből visszavonult tisztviselőkre akkor, ha a menekülést választották, illetve ha Bártfán maradtak. 115 Krpelec, B. : Bardejov a jeho i. m. 125.
