Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1211 a nem-román elitet és romanizálva a megnövekedett ország kulturális intézményeit és városait”.94 Tulajdonképpen ugyanez zajlott más eszközökkel a köz igazgatásban is, a prefektusok is ugyanennek a célnak a szolgálatában álltak. Az Ókirályságban és Magyarországon egyaránt kialakult az a gyakorlat, hogy mivel a főispán/prefektus a kormány bizalmi emberének számított, a kormány bukásakor felajánlotta lemondását/menesztették. Ez azonban a két világháború közti politikailag igen instabil időszakban, amikor egyik kormány a másikat váltotta, együtt járt a prefktusi kar állandó változásával is.95 Ezt egyetlen példá val érzékeltetem: a két világháború közti 22 év alatt 16 prefektus váltotta egymást Háromszék megye élén (Udvarhely megyében pedig 20).96 Ezzel szemben az 1867−1914 közti időszakban, azaz közel fél évszázad alatt összesen 9 főkirálybíró/főispán felügyelte a vármegye közigazgatását, közülük Pótsa József 26 évig − 1877-től 1903-ban bekövetkezett haláláig – állt a vármegye élén. Bár a századfordulón Magyarországon is jóval instabilabbá vált a politikai helyzet, olyan állandó kádercserére, mint amilyen a két világháború között volt, csak 1918 legvégén került sor a Monarchia szétesése és az őszirózsás forradalom nyomán. Abban viszont hasonlóság volt a magyar és a román gyakorlat között, hogy a prefektusok/ főispánok sikerességének egyik fontos fokmérője a parlamenti választások eredménye a megyében. 97 Romániának annak ellenére, hogy az első világháború utáni békeszerződések nagy nyertese volt, rengeteg problémával kellett szembenéznie. Az első évek legfőbb törekvése az egységesítés volt. A megvalósítás mikéntjéről komoly viták folytak, de a különböző elképzelésekből a bukaresti nézőpont került ki győztesen. Irina Livezeanu szerint: „Mind a »régi«, mint az »új« románok harcoltak az új területek egyesüléséért az Ókirálysággal; mindazonáltal az egyesítés nagyrészt az Ókirályság égisze alatt és feltételei szerint ment végbe, amelynek intézményei aránytalanul nagy szerepet játszottak a megnagyobbodott államban.” 98 Egy rövid átmeneti időszak után tehát felszámolták a regionalizmussal vádolt Kormányzótanácsot, majd 1925-ben sor került a közigazgatás teljes egységesítésére és centralizálására az ókirályságbeli minták alapján. Ebben a hagyományokon túl az is közrejátszott, hogy az ókirályságbeli politika elit úgy gondolta, ennek segítségével hatékonyabban terjesztheti ki uralmát az új területekre, és 94 Irina Livezeanu: Cultural politics in Greater Romania: regionalism, nation building and ethnic struggle, 1918−1930. Ithaca 1995. 298−299. 95 A prefektus az 1925-ös törvény szerint elvileg elmozdíthatatlan volt, a gyakorlat azonban egészen másképp nézett ki, majd az 1929-es törvény ki is mondta, hogy bármikor elmozdítható. 96 Nagy B.: Háromszék i. m. 189., 194.; Gidó Cs.: Udvarhely i. m. 274−275. 97 Sora, F. A.: A difficult i. m. 53−55. 98 Livezeanu, I.: Cultural i. m. 29.
