Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1209 Következtetések A vármegyei önkormányzatnak Magyarországon nagy hagyományai voltak, és ezek részben továbbéltek a dualizmus korában is. A megye szabályrendeleteket alkothatott, hivatalnokait maga választotta, saját ügyeit maga intézte, vagyonát maga kezelte, költségvetést készített és politikai kérdéseket is megvitathatott, ez ügyben a többi törvényhatósághoz, a kormányhoz vagy az országgyűléshez fordulhatott.90 A közigazgatás centralizálása és a helyi önkormányzatok hatáskörének fokozatos megnyirbálása, az állami kontroll kiterjesztése – aminek fontos szereplői voltak a főispánok – már a korszak elejétől megkezdődött, de a hagyományok mellett részben éppen a dualizmus rendszerének, azaz Magyarország teljes szuverenitásának hiánya következtében akadt el több ilyen irányú kezdeményezés. Az ellenzék ugyanis továbbra is a vármegyei önkormányzatban látta a fő biztosítékot a Habsburgok és a birodalmi központ esetleges abszolutisztikus törekvéseivel szemben. Az 1886. évi XXI. tc. a kormány és annak meghosszabbított karjai, a főispánok kezébe még hatékonyabb fegyvert adott az önkormányzatok ellenőrzés alatt való tartására, de ennek megvoltak a jól kijelölt határai. A nyilvánosságban nagy visszhangot kaptak a konfliktusok, illetve némelyik főispán túlkapásai, a hétköznapokat azonban mégis a közigazgatási rutinmunka, az egyensúly fenntartása, nem ritkán a kompromisszumkeresés jellemezte. Ha meg is erősödött a kormány befolyása és a főispánok hatalma, azért a vármegyei apparátussal és a törvényhatósági bizottsággal mindig számolniuk kellett. A magyar törvényekkel szemben amúgy igen kritikus besztercei román ügyvéd, Victor Moldovan, aki a háború után hosszú időn át képviselő volt, és fontos párt- és állami funkciókat is betöltött, „kis parlament”-ként emlékezik vissza Beszterce-Naszód vármegye törvényhatósági bizottságára, ahol a román értelmiségiek aktívan védték jogaikat, s ebből a célból külön bizottságba is tömörültek.91 A törvényhatósági bizottságok a politika iskolái is voltak sokak számára. Az utóbbi években több munka elemezte az első világháború alatti változások, a közigazgatás militarizálásának káros következményeit Ciszlajtániában, s ennek hatását a Monarchia felbomlására.92 Magyarországon nem került sor a közigazga tás militarizálására, de itt is számos változás következett be, melyek közül kiemelendő az 1912. évi LXIII. tc. alapján a kivételes hatalom gyakorlása, a fokozott 90 Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. 14. kiadás. Bp. 2003. 351−353. 91 Moldovan, V.: Memoriile i. m. 63. 92 Lásd John Deak: Forging a Multinational State. State Making in Imperial Austria from the Enlight enment to the First World War. Stanford 2015. 261−274.; Pieter M. Judson: The Habsburg Empire. A New History. Cambridge (USA) 2016. 385−441.
