Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1206 egyik megfogalmazója volt annak az Alexandru Vaida-Voevod által felolvasott parlamenti nyilatkozatnak, amelyben a magyarországi románok nevében 1918-ban kinyilvánították az önrendelkezést. A balázsfalvi román nemzetgyűlés és a Nagy Tanács egyik alelnöke, George Pop de Băsești halála után 1919-ben őt választották meg a Román Nemzeti Párt élére. Valószínűleg csalódása is hozzájárult, hogy az Octavian Goga neve által fémjelzett csoporttal együtt 1920-ban ő is átlépett az Alexandru Averescu tábornok által vezetett Néppártba (Partidul Poporului). Később képviselő, szenátor, valamint Kolozsvár polgármestere is (1926, 1927−1931) volt. 83 A prefektusok a nemzetileg elkötelezett és aktív román elit köréből kerültek ki. Korábban általában részt vettek az ASTRA helyi szervezeteinek tevékenységében, többen a helyi román bankok alapításából/vezetéséből is kivették a részüket, bekapcsolódtak a Román Nemzeti Párt munkájába, de Silviu Moldovan tagja volt a Memorandumot az uralkodónak átnyújtani kívánó százas küldöttségnek is, Octavian Vasu pedig – miután fogságba esett az első világháborúban – egyik szervezője lett az oroszországi román önkéntesek csoportjának, akik a továbbiakban a román hadseregben harcoltak. A román nemzeti ügy mártírjainak tartották Zosim Chirtop topánfalvi ügyvédet, akit a magyar hatóságok börtönbüntetésre ítéltek, valamint Nicolae Comșa szelistyei ügyvédet, akit a háború alatt Sopronba internáltak. Jórészük neve ott szerepelt azon a listán is, amelyet a megbízható erdélyi románokról állítottak össze a bevonuló román hadsereg számára.84 A kinevezések pontos hátterére nem áll rendelkezésünkre megbízható forrás, de a jelenleg feltártak és több kortárs visszaemlékezése szerint a helyi román elit véleményét is kikérték, ahogy ezt Kis-Küküllő megye esete is példázza. Több jelölt esetén valószínűleg az illető ismertsége és személyes kapcsolatai játszottak szerepet. Úgy tűnik, Bukarestből egyelőre nem kívántak beleszólni a kinevezésekbe, ehhez különben a kellő hely- és emberismeretük is hiányzott. Ami a helyi kötődést illeti, nagyjából hasonló jelenség figyelhető meg, mint 1918 előtt: a Kormányzótanács a lehetőségekhez képest igyekezett a helyi román, társadalmi-politikai téren aktív elit köréből választani, de az első időben − érthető módon − jóval szűkebb volt a merítési lehetőség. Tulajdonképpen Székelyföld kivételével mindenhol helyi és/vagy a vármegyében tevékenykedő embereket tevékenysége (könyvtárak, művelődési házak alapítása, előadások, énekkarok, színjátszó csoportok szervezése, múzeum alapítása, lap- és könyvkiadás stb.) egyúttal nemzetépítő célokat szolgált. 83 Lazăr Marian: Primarii Clujului, 1919−2012. I. Cluj-Napoca 2013. 56−63. 84 Cornel Grad: Contribuția armatei la preluarea și consolidarea Imperiumului în Transilvania (no iembrie 1918 – iunie 1919). In: 95 de ani de la Marea Unire. Volum omagial. Ed. Marius Grec. Arad 2013. 215−261., itt: 248−253.
