Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1202 A régi főispánokat/kormánybiztosokat mind eltávolították, csak néhány alispánt hagytak ideiglenesen a helyén. Köztük volt Julius Schaser, Nagy-Küküllő vármegyei alispán is, valószínűleg annak is köszönhetően, hogy a berendezkedő új hatalom nagy gondot fordított a szászok megnyerésére. Schaser a következőképpen értékelte a közigazgatás átalakulását: „A megyékben, járásokban és községekben a közigazgatás a magyar jog és törvények szerint történt, de egyre inkább észrevehető volt a románok törekvése, hogy a meghatározó közigazgatási állásokba a saját embereiket helyezzék, és csak a félelem, hogy a viszonyok mégsem teljesen biztosak számukra, tartotta őket vissza attól, hogy már most a vezető kisebbségieket eltávolítsák.” Schaser azonban nem igazán érezte jól magát az új helyzetben, „mert az alispánok korábbi hatáskörét erősen megnyirbálták”, és mert egyre jobban érezte a nyomást, hogy eltávolítsák a hivatalából. 69 A prefektus szerepe és hatásköre 1918 után Az első erdélyi prefektusok A Kormányzótanácsnak, egyedüliként a hasonló szervek közül a Romániához csatolt régiókban, ha korlátozottan is, de kezdetben jogalkotási kompetenciája is volt az általa kormányzott, korábban Magyarországhoz tartozó területeken. 1919. november 20-ig, az egyesülés utáni első parlament összehívásáig 24 dekrétumot hozott, emellett számos egyszerű rendeletet adott ki. Ezután a Kormányzótanács ilyen jellegű tevékenysége megszűnt. Kezdettől fogva megfigyelhető volt egyfajta feszültség a közigazgatási-jogi egyesítés/egységesítés különböző koncepciói között. A Kormányzótanács 1919. január 24-én kiadott I. dekrétuma ideiglenesen és a jogfolytonosságra való tekintettel egyelőre érvényben hagyta − néhány kivétellel − a korábbi törvényeket és rendeleteket, helyén hagyta a hivatalnokokat is, de bármikor elrendelhető volt áthelyezésük és nyugdíjazásuk, emellett pedig a románt tette meg hivatalos nyelvvé. Az 1868. évi nemzetiségi törvény rendelkezései ideiglenesen szintén érvényben maradtak, de a törvényben a magyar nyelvet románra cserélték. A II. törvényerejű rendelet érvényben hagyta a közigazgatásra nézve az 1886. évi XXI. tc.-et azzal a változtatással, hogy megszüntette a virilizmus intézményét. Ezt a pozitív, a demokratizálódás irányába mutató intézkedést azonban semmissé tette a következő szakasz, amely az új választásokig felfüggesztette a törvényhatósági bizottságokat, és azok feladatait a prefektusra ruházta a Kormányzótanács „belügyminiszterének” jóváhagyásával. Értelemszerűen a korábban választott tisztviselőket is ettől kezdve a prefektus, illetve a belügyi 69 Schaser J. : Erinnerungen i. m. 136−138.
