Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1203 reszortfőnök nevezte ki. A közigazgatási bizottságot meghagyta a rendelet, de ennek elméletileg választott tagjait valójában ugyancsak a prefektus nevezte ki. A városok esetében a tanács vette át a közgyűlés feladatát, melynek „választott” tisztviselőit szintén a prefektus nevezte ki. 70 Ezek azonban csak ideiglenes szabályozások voltak, mert 1920 áprilisában – miután 1919 decemberében törvénybe iktatták Erdély, Bánság és Partium egyesülését Romániával − felszámoltak minden regionális politikai szervet. A Kormányzótanács egy része ezt a törekvést ellenérzéssel fogadta, és megpróbált mindent megtenni a felszámolás megakadályozására. A Kormányzótanács fennmaradását főként Iuliu Maniu és Ștefan Cicio-Pop 71 sz orgalmazták, míg legfőbb ellenzői Vasile Goldiș 72 és Octavian Goga voltak, akik – akárcsak az ókirályságbeli politikusok – Maniuékat regionalizmussal vádolták. Maniu a kérdésben I. Ferdinándhoz folyamodott, de nem járt sikerrel.73 A regionális szervek helyett 1920 áprilisa és 1921 áprilisa között egységesítő bizottságok működtek Kolozsváron, Kisinyovban (Chișinău) és Csernovicban (Csernyivci, Czernowitz, Cernăuți), ezeket egy központi egységesítő bizottság (Comisia centrală pentru uni ficare și descărcare) fogta össze, amelyik a Minisztertanács elnöksége mellett mű ködött, majd 1921-ben főigazgatósággá alakult át. 74 Az átmeneti időszakban, 1919−1925 között a Magyarországtól Romániához csatolt területeken tehát több módosítással ugyan, de a régi törvények maradtak érvényben, és a prefektusok hatáskörét az 1886. évi XXI. tc., valamint más magyar törvények és rendeletek főispánokra vonatkozó kitételei határozták meg. Lényegesen megváltozott a helyzet azonban a közigazgatási egységesítés nyomán 1925-től. Az 1925. évi törvény értelmében a megyék élén a prefektusok álltak, akiket a belügyminiszter javaslatára a kormány nevezett ki, és a minisztérium állományába tartoztak. A prefektus egyrészt az államhatalmat képviselte és ellenőrző szerepe volt, másrészt ő volt ténylegesen is a megyei adminisztráció vezetője, tehát a korábbi alispáni funkciók nagy része is átkerült hozzá. Ezt a kettős szerepet francia mintára már az Alexandru Ioan Cuza idején hozott törvény is 70 Augustin Galea: Formarea și activitatea Consiliului Dirigent al Transilvaniei, Banatului și Ținutu rilor românești din Ungaria (2 decembrie 1918 −10 aprilie 1920). Târgu Mureș 1996. Galea közli a függelékben a rendeletek szövegét, itt: 446−450. 71 Cicio-Pop képviselő volt a magyar parlamentben, a Kormányzótanács tagja, majd a román kormány tárca nélküli erdélyi minisztere, aki később is több fontos funkciót töltött be. 72 Vasile Goldiș 1918 előtt szintén volt képviselő, publicistaként a román nemzeti mozgalom oszlopos tagja, 1918-ben ugyancsak a Kormányzótanács tagja, és 1918. december 17-étől a román kormány tárca nélküli minisztere. 73 Galea, A.: Formarea i. m. 351−360. 74 Istoria României. Transilvania II. (1867−1947). Coord. Anton Drăgoescu. Cluj-Napoca 1999. 854−855.
