Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1201 fennálló szabályok szerint működjenek, amíg ezt kényszerrel meg nem akadályozzák; a megszálló csapatok parancsnokságával békés együttműködés céljából keresse az érintkezést, „hogy az államvagyon, a nép és a tisztviselők érdekei kellően megvédessenek”. Végül megnyugtatólag hozzátették: „Ha valamely közalkalmazott magasabb érdek biztosítása céljából nyílt erőszaknak engedni lenne kénytelen, ebből reája joghátrányt a magyar népköztársaság kormánya leszármaztatni nem fog.” 66 Ez tehát még lényegesen más álláspont volt, mint amit a későbbiekben képviseltek a magyar kormányok. A balázsfalvi Unirea című lap a következőképpen számolt be az Alsó-Fehér vármegyei „impériumváltásról”: Ioan Pop gyulafehérvári ügyvéd, akit a Kormányzótanács prefektusnak nevezett ki, megjelent reggel Ioan Maior esperes és több más személy kíséretében a főispáni hivatalban, ahol Fogarasi Albert kormánybiztos fogadta őket. Amikor közölték vele, hogy átveszik a hivatalt, Fogarasi dadogni kezdett, hogy őt csak tegnap nevezték ki, nem tud semmiről semmit, várjanak, amíg értesítést kap, különben nem áll ellen, de tiltakozik. A lap gúnyosan kommentálta: talán azt hitte, hogy volt diákja köszönteni jött új hivatalában. Fogarasi azt kérte, legalább addig várjanak, amíg megjön Bánffy Kázmér, a korábbi főispán. Bánffy megüzente, hogy neki nincs mit átadnia, ami volt, átadta Fogarasinak. Erre megkeresték Inczédy-Joksman alispánt, aki − „gavallér és korrekt mint mindig” – átadta a Bánffytól kapott kulcsot és a hivatalnokok minősítési lapjait. Az átvételről román nyelvű jegyzőkönyvet készítettek, amit Fogarasi maga fordított le magyarra. Utána az alispán letette a hűségesküt I. Ferdinánd román királyra. Az új prefektus összehívta a hivatalnokokat és elmondta, hogy egyelőre mindenki a helyén marad, de aki nem teszi le az esküt, nem fog sem fizetést, sem nyugdíjat kapni, ám az eskü letétele sem garancia arra, hogy megőrzik őket. Erre minden hivatalnok letette az esküt, beleértve az árvaszéket is. Ezután bemutatták nekik az új alispánt, Basil Ciurea abrudbányai ügyvéd személyében. Végül a kormánybiztos irodájában aláírták a román és magyar nyelvű jegyzőkönyvet, Fogarasi vette kabátját és sétabotját, majd miután kikísérték az ajtóig, sok szerencsét kívánva az új prefektusnak elhagyta az épületet. A román bizottság a prefektus vezetésével ezután sorra járta a pénzügyi és a többi hivatalt, és a hivatalnokok mindenhol letették az esküt.67 Kisebb változattal mindenhol hasonlóképpen zajlott a főispáni hivatal átvétele, bár a hivatalnokok magatartása változó volt az eskü kérdésében. 68 66 Belügyminiszter számjeles távirata, 1919. jan. 21. MNL OL K 148-1919-11-904. 67 Preluarea imperiului în comitatul Alba-de-Jos. Unirea, 1919. január 19. 1−2. 68 Lásd még Nagy B.: Háromszék i. m. 159−170.; László M.: Maros-Torda i. m. 195−200.; Gidó Cs.: Udvarhely i. m. 225−232.
