Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1193 hogy a „katonák leszerelésével kapcsolatos rendellenességek Marostorda vármegyében is napirenden vannak”. 41 Batthyány nem túlzott, a Belügyminisztérium iratanyaga teljes mértékben megerősíti állítását, mely szerint ilyen mértékű küzdelmet és ennyi önjelölt jelentkezőt korábban nem láttak ezekért a posztokért. Ebben szerepet játszottak a fent már taglalt zűrzavaros állapotok, az ország egy részének idegen csapatok általi − várható vagy időközben bekövetkezett − megszállása, a „nemzetiségi kérdés” és a párhuzamos hatalmi szervek működése, de a kormánykoalíció bonyolult összetétele és az azon belüli hatalmi harcok, valamint az is, hogy a katasztrófa árnyékában még inkább elszabadultak az egyéni ambíciók. A válságos helyzetre való tekintettel, Batthyány javaslatára főispánok helyett most már kivétel nélkül nagyobb hatáskörrel rendelkező kormánybiztosokat neveztek ki a főispáni teendők ellátására, sőt az egység kedvéért azok is ilyen kinevezést kaptak, akik a régi főispánok közül a helyükön maradtak. A belügyminiszter elsősorban Erdélyben és az északi megyékben – tehát ahol a megszállás veszélye legnagyobb volt – igyekezett a régi főispánokat maradásra bírni. A szász vezetőkkel megállapodott, hogy Szebenben a helyén marad a szász ispán, Friedrich Walbaum, aki 1910 óta állt a vármegye élén, Brassó, Beszterce-Naszód és Nagy-Küküllő vármegyékben pedig az alispánok kaptak kormánybiztosi kinevezést. 42 Az egykori munkapártiak kinevezése, illetve a régi emberek helyükön hagyása miatt sok kritika érte Batthyányt mind a kormányon belül, mind a nemzeti tanácsok, pártok és sajtó részéről. Batthyány szerint is „a főispán-kormánybiztosi kinevezések kérdése volt egyik legfőbb támadási felület, amelyről engem a miniszteri székből kiintrikálni igyekeztek”.43 Ennek kapcsán jegyez fel egy esetet, amikor egy „vegyes ajkú, erősen hazafias érzelmű erdélyi” vármegyében egy ottani földbirtokost akart kinevezni, akit Apáthy István, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, később erdélyi főkormánybiztos is ajánlott, és – jellemző a folytatás − „úgyszintén az erdélyi urak közül mindazok, akik velünk szimpatizáltak”. Jászi azonban „nagy filippikát” mondott a Minisztertanácsban az illető ellen, és „egy soha nem hallott nevű ottani férfiút ajánlott”, akiről kiderült, hogy vármegyei írnok és néhányadmagával „Jászi-pártot” alapított. 44 A fenti eset Kis-Küküllő vármegyére vonatkozott. Ott az 1918 tavaszán lemondott Gyárfás Elemér, volt főispán szervezte meg a megyei Magyar Nemzeti Tanácsot és lett annak elnöke. November 4-én a belügyminiszterhez fordult az 41 Maros-Torda főispánja a belügyminiszternek, 1918. nov. 11. MNL OL K 148-1918-11-8906. 42 Batthyány T.: Beszámolóm i. m. 398. Hunyady Imre Beszterce-Naszód vármegyei alispán mellett a másik kettő szász volt. 43 Uo. 404. 44 Uo. 403−404.
