Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1189 Beszterce-Naszód vármegyei főispán ugyancsak 12 évet töltött előzőleg Maros-Torda vármegye szolgálatában szolgabíróként, majd főszolgabíróként. Az előző csoporttal ellentétben voltak olyanok is, akik közigazgatási tapasztalat nélkül kerültek a főispáni székbe: találunk köztük ügyvédeket és/vagy földbirtokosokat (Velits Zoltán Kolozs vármegyei és Mikes Zsigmond gróf Brassó megyei főispán). A főispánok közül leghosszabban Mikes maradt a helyén, ami főleg annak köszönhető, hogy az egymást követő kormányok nem akarták a határszéli vegyes lakosságú vármegye kényes egyensúlyát megbolygatni; őt még 1906-ban nevezték ki, de korábban semmilyen közigazgatási funkciót nem töltött be, politikával sem foglalkozott, jogi tanulmányai után földbirtokán gazdálkodott.30 Kilóg a sor ból Inczédy-Joksman Nándor, Maros-Torda vármegye főispánja, akinek volt ugyan jogi végzettsége, de tanulmányai után a katonatiszti pályát választotta. Századosi rangban 1910-ben került át a magyar testőrséghez, majd a háború idején az első hadsereg-parancsnokság szállásmesteri osztályának kirendeltségét vezette Maros-Torda és Kolozs vármegye területén. Katonatisztek kinevezésére korábban kevés példát találunk, és akkor is csak nyugalmazott tisztekről volt szó. (Testvére hosz szabb közigazgatási szolgálat után ugyanakkor Alsó-Fehér vármegye alispánja volt.) A 15 erdélyi főispán közül öt volt arisztokrata, ami illeszkedik a hagyományos képbe, de ha alaposabban megvizsgáljuk őket, akkor láthatjuk, hogy esetükben nem pusztán a régi hagyományok továbbéléséről van szó. A hagyományos mintát Mikes Zsigmond gróf mellett Bánffy Kázmér báró testesítette meg. Találunk azonban érdekes eseteket is. Diószeghy Zsigmond báró, amikor a Károlyi-kormány nyugállományba helyezte, igen nehéz helyzetbe került, ahogy írta: „adóssággal túlterhelt kevés öröklött birtokomon kívül semmi más jövedelmi forrással nem rendelkezem, amiből hat tagból álló családomat eltarthatnám”.31 Pályája sem volt szokványos, és jól jelzi a család nehéz anyagi helyzetét: a kolozsvári egyetemen letett államtudományi államvizsga után közigazgatási gyakornokként kezdte pályafutását Szolnok-Doboka vármegyében, 1898 végéig ugyanott szolgabíró volt, utána azonban előbb egy évig Zilah város főjegyzőjeként, majd 18 éven keresztül pogármestereként tevékenykedett. Innen nevezte ki az Esterházy-kormány 1917 júliusában Szolnok-Doboka vármegye élére.32 Bethlen Sándor gróf pedig – akinek egyik nagybátyja ko rábban szintén Torda-Aranyos vármegye főispánja volt – törvénytelen gyermekként született, s csak utólag törvényesítették. Velits Zoltán ugyan nem volt arisztokrata, de 1919 februárjában feleségül vette Jósika Marianne bárónőt, és így sógora lett Bethlen György grófnak, a romániai Országos Magyar Párt későbbi elnökének. 30 Kinevezési iratát lásd Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv Kabinettskanzlei Akten, 1906/2947. 31 Diószeghy Zsigmond a belügyminiszternek, 1918. nov. 21. MNL OL K 148-1918-11-690. 32 Az 1917-es kinevezésre lásd MNL OL K 148-1917-11-22060.
