Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1188 A továbbiakban először az erdélyi főispánoknak az utolsó úgynevezett „hagyományos csoportját” vizsgálom, akiket még az Esterházy- vagy Wekerle-kormány idejében neveztek ki (lásd az 1. táblázatot). Ha az 1918 elején hivatalban levő főispánokat nézzük, még a dualizmus korára jellemző összképet kapunk.28 Sokan személyükben-családjukban is képviselték a kontinuitást, annak a hagyományos elitnek a tagjaként, amelyik sok esetben évszázadok óta irányította az erdélyi vármegyéket. Bánffy Kázmér báró Bánffy Dezső egykori főispán, majd miniszterelnök fia volt; Bethlen Sándor grófnak a nagybátyja, unokatestvére és több más rokona is volt főispán; Pogány Béla Hunyad megyei főispán nagybátyja évtizedekig volt Alsó-Fehér, majd Hunyad vármegye főispánja, annak fia szintén viselt ilyen funkciót; Ugron András a híres-hírhedt ellenzéki vezér és képviselő, id. Ugron Gábor fia és ifj. Ugron Gábor főispán, majd belügyminiszter testvére volt. 29 A főispánok felét hosszabb közigazgatási karrier nyomán nevezték ki, mint például Lengyel Györgyöt (Udvarhely vármegye), aki a 19. század végén aljegyzőként kezdte karrierjét Alsó-Fehér vármegyében, majd ugyanott főispáni titkár, rövid ideig megyei főjegyző, 1910−1911-ben pedig Nagyenyed polgármestere volt. Friedrich Walbaum, Szeben vármegye főispánja − az egyetlen szász a főispánok között − több évtizedet töltött a közigazgatásban. Pályáját Szeben vármegyében kezdte közigazgatási gyakornokként 1886-ban, főszolgabíróként ment át Nagy-Küküllő vármegyébe, ahol főjegyzőnek választották meg; 1897-től Segesvár polgármestere volt; polgármesterként nevezték ki 1910-ben főispánná. A Hunyad vármegyei Pogány Béla és a háromszéki Király Aladár alispán volt korábban. Utóbbi az igazságszolgáltatásban kezdte pályafutását, előbb törvényszéki aljegyző és albíró volt Székelyudvarhelyen, később alügyész és ügyész a kézdivásárhelyi ügyészségen, majd 1907-től alispán. Pogány volt szolgabíró, aljegyző, főjegyző, majd 1905-től alispán; őt csak 1917 novemberében nevezték ki, addig Bánffyt bízták meg a Hunyad vármegyei főispáni teendők ellátásával is. Bánffy Kázmér származása ellenére – vagy inkább éppen azért – szintén végigjárta a közigazgatás minden fokát: 1889-ben közigazgatási gyakornokként kezdte, volt szolgabíró, főjegyző, majd 1907-től alispán, esetében tehát a rang és származás nem gyorsította fel az előmenetelt; hasonlóan Bethlen Sándor grófhoz, aki ugyanúgy lentről kezdte, kinevezésekor azonban csak másodfőjegyző volt, igaz 15 évvel fiatalabban Bánffynál. Ugron András 28 A dualizmus korának erdélyi főispánjairól lásd Pál Judit: Erdélyi főispánok a kiegyezés után. Aetas 24. (2009) 4. sz. 80–99.; Uő: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) I–II. Korunk III. folyam 20. (2009) 3. sz. 54–62. és (2009) 4. sz. 67–76.; Uő: Erdélyi főispánok a századfordulón (1900–1901). In: Emlékkönyv Benkő Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Sipos Gábor. Kolozsvár 2008. 211–223. 29 Az adatok saját adatgyűjtésemből származnak, a forrásokat itt nincs lehetőségem részletesen felsorolni; az ismert kézikönyvek, lexikonok, tiszti címtárak mellett elsősorban a Belügyminiszérium Elnöki osztályának anyaga volt segítségemre.
