Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1186 A magasabb rangú tisztviselők kinevezését csak 1883-ban kötötték képzettséghez, addig hagyományosan a személyi képességet tartották fontosnak, bár természetesen igaz, hogy a kinevezéseknél a családi összeköttetések és még nagyon sok egyéb szempont is érvényesült. Az 1883. évi I. tc. az úgynevezett fogalmazói kar számára előírta a jogi egyetem vagy jogakadémia elvégzését és az államtudományi államvizsgát. Ez volt érvényes a továbbiakban a főispánokra is. Addig ugyanis a törvényhatóságok szintjén csak bizonyos állások betöltéséhez (főjegyző, tiszti főügyész, árvaszéki elnök) volt előírás a jogi végzettség. Volt azonban egy fontos különbség Ciszlajtániához − és mind az 1918 előtti, mind az azutáni Romániához – képest: Magyarországon a kormánynak nem volt szükségrendeleti jogköre, és az uralkodó sem bocsáthatott ki egyedül törvényt vagy törvényerejű rendeletet. Az osztrák alkotmánynak ugyanis kritikus pontja volt a hírhedt 14. §., amely lehetővé tette, hogy az uralkodó a kormány hozzájárulásával – amikor a parlament nem ülésezett – törvényerejű rendeleteket bocsásson ki. A magyar kormány az 1912. évi LXIII. tc. értelmében kivételes hatalmat csak háború esetére kapott. A törvény a 20. század elejének viharos időszaka nyomán született, amikor a nagyhatalmak közti feszültségek, az annexiós válság és a balkáni háborúk előrevetítették egy esetleges fegyveres konfliktus lehetőségét. 23 A törvény − sok más egyéb kérdés szabályozása mellett − felhatalmazta a kormányt, hogy háború esetén a kivételes intézkedések végrehajtására kormánybiztosokat nevezzen ki egy vagy több törvényhatóság területére kiterjedő hatáskörrel. Ők közvetlenül a kormánynak voltak alárendelve és a miniszterelnöknek tettek esküt. A kormánybiztosok feladata a közrend és közbiztonság fenntartása, illetve a hadsereg érdekeinek előmozdítása volt, valamint a közigazgatási intézkedések összehangolása. A törvény megalkotói eredetileg úgy gondolták, hogy a „törvényhatósági és a községi rendes közigazgatási szervek jogkörét és törvényes működését a kormánybiztos kinevezése [...] rendszerint nem érinti”.24 A kormánybiztos kivételes hatalmához tartozott, hogy működési területén szükség esetén rendelkezhetett a törvényhatósági és állami hivatalnokokkal, a csendőrséggel és határrendőrséggel is. Az engedelmességet megtagadókat felfüggeszthette vagy rendelkezési állományba helyezhette, de csak a kivételes állapot idejére, valamint lehetőség volt az illetékes miniszterhez való fellebezésre. Kivételes állapot idején a Belügyminisztérium – sürgős esetben pedig a kormánybiztos − megtilthatta egyesületek alapítását, a gyanúsnak tartottakat megvizsgálhatta, megtilthatta politikai népgyűlések, felvonulások tartását, valamint elrendelhette a sajtótermékek szétküldés előtti ellenőrzését. A törvény az önkormányzatok hatáskörét is korlátozta. Kivételes 23 Tóth Árpád: A kivételes hatalom jogi szabályozása Magyarországon az első világháború előestéjén. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nomitae. Acta Juridica et Politica 50. (1996) 13. sz. 3−95. 24 Részletes indoklás az 4. §-hoz. (https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=91200063.TVI&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D46, letöltés 2018. aug. 22.)
