Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1180 Az átalakulás keretei A háborús vereség hatására IV. Károly 1918. október 16-án bejelentette, hogy Ausztria szövetségi állammá alakul át, és egyúttal nemzeti tanácsok létrehozására, valamint ezek együttműködésére szólított fel. Összefüggésben a monarchiabeli eseményekkel, pár napos késéssel Budapesten is megalakult október 23-án a Magyar Nemzeti Tanács Károlyi Mihály elnökletével. A háborús vereségre és annak következményeire, valamint a forrongó belpolitikai helyzetre való tekintettel a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy hozzákezdjen a közigazgatás nagyobb szabású átalakításához, de új főispánok kinevezésével igyekezett új irányt szabni a közigazgatásnak. November elején délen francia és szerb, északnyugaton cseh csapatok szállták meg Magyarország egy részét, és várható volt egy román támadás is. A november 13-án Belgrádban aláírt fegyverszüneti egyezményben a Károlyi-kormánynak, bár a megszállás tényét tudomásul kellett vennie, egyetlen pozitívumként sikerült elérnie, hogy az egyezmény leszögezte: a megszállt területeken megmarad a magyar közigazgatás (a konvenció 17. pontja). Károlyi ekkor még abban reménykedett, hogy egy francia megszállási övezettel elkerülheti a szomszédos országok hadseregeinek benyomulását.4 A konvenció 17. pontjára az elkövetkező időkben nagyon sokszor hivatkozott a magyar kormány és annak képviselői, csak éppen rajta kívül azt senki más nem kívánta betartani. Az egyezmény Erdély és Kelet-Magyarország esetében a Maros vonalát jelölte ki demarkációs vonalként, ezért a magyar csapatokat ki kellett vonni az ettől délre eső területről. Ennek nyomán azonban a magyar közigazgatás napjai is meg voltak számlálva. Súlyosbította a helyzetet, hogy legtöbb helyen már korábban teljesen szétzilálódott a községi igazgatás és megrendült a közbiztonság. A panaszok visszatérő témája volt: „Főispánok, közigazgatás és más szervek segíteni nem tudnak, valamelyes kormányintézkedést kérek.”5 A túlnyomórészt románok által lakott vidékeken ez még fokozottabb problémát jelentett, hiszen itt az ellentétek nemzetiségi színezetet is kaptak. Novemberben országszerte tömegmozgalmak bontakoztak ki, a hazaözönlő katonaság pedig tovább növelte a káoszt. A nemzeti tanácsok megalakulásával – bár azok szerepkörét nem konkretizálták – kettős, sőt többes hatóság jött létre, melyek hatáskörei gyakorta összemosódtak. Annak ellenére, hogy a megyei és községi nemzeti tanácsok részben hivatali szervezés eredményeként jöttek létre, közigazgatási fela datokat is átvettek. A belügyminiszter ugyan rendeletben igyekezett a tanácsokat ettől eltiltani, ellenőrző, valamint tanácsadó testületeknek nyilvánítva őket, de nem 4 Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918−1920. Bp. 1983. 59−74. 5 A kolozsvári Telepítési Felügyelőség a Földművelésügyi Minisztériumnak, 1918. nov. 9. MNL OL K 803 PTI 606 f 3 Törvényhatóságok táviratai (Budapesten és vármegyékben működő szervek). 30. ő. e. Kolozs vármegye, 94. sz.
