Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
PÁL JUDIT 1181 mindenhol fogadták azt el, hogy nem rendelkeznek hatósági jogkörrel.6 Erdélyben a helyzetet tovább bonyolította, hogy itt mindhárom nemzetiség külön-külön nemzeti tanácsokat és polgárőrségeket hozott létre. Vegyes vidékeken eleinte létrejöttek közös tanácsok és polgárőrségek is,7 de ezekből a románok nagyon hamar kiváltak, majd általában lefegyverezték a magyar és német polgárőrségeket. 8 Október elején a magyarországi Román Nemzeti Párt (Partidul Național Român din Ungaria și Transilvania ) és a román szociáldemokraták képviselői tár gyalásokat folytattak Budapesten a közös fellépésről; október 31-én meg is alakult a Román Nemzeti Tanács a két fél 6-6 képviselőjéből, Ștefan Cicio Pop képviselő elnökletével. Két nappal később Aradon megkezdték tevékenységüket, s lázas igyekezettel mindenhol román nemzeti tanácsokat szerveztek. A román kormánnyal való tanácskozás nyomán november 10-én közölték a magyar kormánnyal, hogy átveszik a teljes hatalmat – beleértve természetesen a közigazgatást is – Erdélyben és Kelet-Magyarországon, 23 vármegyében és másik három vármegye románok által lakott részein (összesen 26 vármegyében), november 12-ét jelölve meg határnapnak. November 13−14-én Jászi Oszkár Aradon tárgyalásokat folytatott a Román Nemzeti Tanáccsal, az azonban a Magyarországtól való teljes elszakadás álláspontjára helyezkedett. A tanács tagjait a „keleti Svájc” eszméjével már nem lehetett megnyerni. Az engedmények túl későn jöttek, a román nemzetiségi vezetők ekkorra már szoros kapcsolatban álltak az anyaországi politikai körökkel, tájékozottak voltak a román kormány szándékairól, és az antant ígéreteiről is, célul pedig a Romániával való egyesülést tűzték ki maguk elé. Miután Alexandru Vaida-Voevod képviselő november 18-i nyilatkozatában a magyar parlamentben is bejelentette, hogy a románok saját kezükbe veszik sorsuk intézését, a Román Nemzeti Tanács ünnepélyes keretek között kívánta kimondani Erdély, a Bánság és a Partium egyesülését Romániával, ezért nagy román népgyűlést hívtak össze 6 Schönwald Pál: A magyarországi 1918−1919-es polgári demokratikus forradalom állam- és jogtörténeti kérdései. Bp. 1969. 204−215.; Hajdu Tibor: Tanácsok Magyarországon 1918−1919-ben. Bp. 1958. 45−53. 7 Brassóban nagyon rövid ideig közös nemzeti tanács működött, de a románok kezdettől fogva szkeptikusan viszonyultak hozzá, és pár nap múlva megszervezték saját külön tanácsukat. A megyei közös tanács a gyakorlatban tulajdonképpen Ludwig Servatius alispánt jelentette. Lásd Valentin Bodea: Drep tul românilor la autodeterminare și Consiliul Național Mixt al comitatului Brașov (octombrienoiembrie 1918). Cumidava 26. (2003) 174−215. Szászsebesen például, ahol a románok adták a lakosság többségét, de a szászoknak is erős pozícióik voltak, a helyi román nemzeti tanács december legvégén átalakult városi képviseletté, és a hatalom átadására szólította fel a szász polgármestert. Harald Roth: Der „Deutsch-sächsische Nationalrat für Siebenbürgen” 1918/1919. München 1993. 58. 8 Besztercén szintén három nemzeti tanács és három polgárőrség (román, szász és magyar) jött létre, sőt kezdetben közös gyűléseket is tartottak, de ahogy a román tanács titkára írta: „Hamarosan lefegyvereztük és felszámoltuk a szász és magyar polgárőrséget, a vidék egyetlen urai maradván.” Victor Mol dovan: Memoriile unui politician din perioada interbelică I. Ed. Mircea Gelu Buta – Adrian Onofreiu. Cluj-Napoca 2015. 73.
