Századok – 2018
2018 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gali Máté: Berzeviczy Albert. A márványarcú miniszter (Matolcsi Réka)
1172 TÖRTÉNETI IRODALOM Hungaricum szűk értelemben vett történetét tartalmazza, annál sokkal szélesebb mezőn mozogva ezen intézmények sorsát Ausztria és Magyarország két világháború közötti kulturális kapcsolatainak történetébe ágyazza be. És a történet nem ér véget 1945-ben, egy külön fejezetben igen komoly kitekintés olvasható az 1945 és 1963 közötti évekre vonatkozóan, illetve arra nézve is, hogy mi történt 1963, az új Collegium Hungaricum megnyitása után. A kötet utolsó nagy egysége egy közel százoldalas adattár, amely betűrendben tartalmazza a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjait az 1920/1921 és 1944/45 közötti időszakból. Az adattár minden személy esetében magában foglalja az illető személy bécsi kutatásainak körülményeit, a kutatások nyomán készült publikációkat, illetve az ezekről készült ismertetéseket. Az adattár jelentőségét és fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. E sorok írója bécsi működése idején sokat használta már az adattár első változatát is, amely jelen kötet első kiadásában látott napvilágot (Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika. Klebelsberg Kuno és a Bécsi Magyar Történeti Intézet. Győr 1996). A most további információkkal kiegészített adattár még megbízhatóbb képet fest az Intézet tagságának tudományos működéséről. A historiográfia felfogható önálló részdiszciplínaként is, de ugyanakkor mindenkinek magának is művelnie kell saját szűkebb témájára vonatkozóan. Ehhez megkerülhetetlen segítséget nyújt Ujváry Gábor fentebb említett összeállítása minden Bécsbe készülő kutató számára, de a két kötetet minden történelem iránt érdeklődő figyelmébe is ajánljuk. A kötetek felhívják a figyelmet a kultúrpolitika jelentőségére, s a bennük összefoglaltak fontos tanulságokat tartalmazhatnak a mai kulturális külpolitika alakítói számára is. Fazekas István Gali Máté BERZEVICZY ALBERT A márványarcú miniszter Szépmíves Könyvek, Bp. 2017. 550 oldal Gali Máténak a Veritas Történetkutató Intézet tudományos segédmunkatársának megvédett disszertációját 2017 őszétől könyv formájában is kézbe vehetik az olvasók. Berzeviczy Albert személyisége több szempontból is felkeltheti a kutatók figyelmét. A Ravasz László által „a szaktudós és polyhistor között egy egészen kivételes jelenségként” (538.) jellemzett Berzeviczy a tudomány területén alkotott maradandót, illetve a kulturális életben folytatott jelentős szervezőmunkát. Emellett a politika világában is befolyásos szerepet töltött be az 1880-as évektől 1936-ban bekövetkezett halálig. 1903 és 1905 között – Tisza István kormányában – vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, míg a két világháború között a külpolitikában vett részt aktívan: a Népszövetség és az Interparlamentáris Unió fórumain képviselte a magyar érdekeket. Életéről azonban – ahogyan az a könyv bevezetőjéből is kiderül – eddig nem készült átfogó feldolgozás. A szerző négy fejezetből álló munkájában az életpályájának első világháborúig tartó szakaszát kronologikusan, Horthy-kori tevékenységét tematikusan tárgyalja. Véleménye szerint ugyanis Berzeviczy két világháború közötti szerteágazó közéleti működése miatt az időrendi szerkezet áttekinthetetlen lenne. Úgy vélem, hogy helyesebben járt volna el, ha mindkét részre vonatkozóan a tematikus elrendezés mellett dönt. Ezt nem feltétlenül az említett indokból tartom szükségesnek, hiszen az áttekinthetetlenséget az alfejezetek további, kisebb
