Századok – 2018
2018 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ujváry Gábor: Kulturális hídfőállások. A külföldi intézetek, tanszékek és lektorátusok szerepe a magyar kulturális külpolitika történetében I–II. (Fazekas István)
1169 TÖRTÉNETI IRODALOM viszonyainak, világháborús szerepének egyfajta tükrét pillanthatjuk meg. Félelmetes, ha arra gondolunk, hogy a lakosság számarányát tekintve az összes hadviselő fél közül az Oszmán Birodalomnak ez a területe (Szíria, Jordánia, Libanon és Palesztina/Izrael) szenvedte el a legnagyobb megpróbáltatásokat és veszteségeket az első világháború során – az egész világon –, és a történelmi érdeklődés mégis csak legújabban fordult e kor felé. Ismert ugyan, hogy a későbbi fejlemények okán az arab és közel-keleti történetírás mindezidáig általában véve a két világháború közötti, majd a második utáni helyzettel foglalkozott elsősorban, s az első helyi lefolyását – eltekintve az „arab felkelés” epizódjától – nem méltatta kellő figyelemre. Haszonnal forgatható jelentés, amiben a szerző így foglalja össze az ifjútörök mozgalom szíriai kudarcát: „A parlamenti rendszer nem vált be. Az araboknak fogalmuk sem volt arról, mi a hurrijja , az alkotmányos szabadság, és mi a hukúmat an-nijába , a népképviseleti kor mány, amelyről a gomba mód keletkező újságok annyit szavaltak” (259.). Másutt történeti kontextusba helyezi a törökellenes szíriai arab (egységesen muszlim és keresztény) nemzeti gondolat születését és történeteket, epizódokat villant fel, amelyek mind életszerűbben elevenednek meg a tolla alatt. Kmoskó beszámolója roppant érdekes dokumentum, amely fényt vet Magyarország első világháború alatti történelmének egy szinte teljesen ismeretlen aspektusára, amely ugyanakkor szervesen illeszkedik jelentős korabeli, Keletre tekintő szellemi, gazdasági és politikai törekvésekbe (például „turanizmus”). Fontos forrás, aminek feldolgozására mihamarabb szüksége lehet a közel-keleti történeti kutatásnak. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Ormos István munkája a nagy átfogó struktúrák összeomlását megtapasztaló értelmiségi hol optimista, hol kétségbeesett válságmegoldó stratégiáit tárta fel Kmoskó Mihály élete fordulópontjainak vizsgálata során. A struktúra és az egyéniség egymást feltételező kölcsönhatását gazdag forrásanyagra támaszkodva tette izgalmas, a szempontokat kritikusan váltogató, történelmi tapasztalatként átélhető élménnyé. Első látásra talán szűk területre korlátozódik a kiadvány, de a látszat most is mintha csalna: hatalmas adatgazdagsága okán haszonnal forgathatják mindazok, akiket érdekel az 1900 és 1930 közötti korszak turbulens magyar történelme. Tüske László Ujváry Gábor KULTURÁLIS HÍDFŐÁLLÁSOK A külföldi intézetek, tanszékek és lektorátusok szerepe a magyar kulturális külpolitika történetében I–II. (Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelyének Kiadványai 6., 7.) Ráció, Bp. 2013., 2017. 303 oldal, illetve 359 oldal Ujváry Gábor a magyar kulturális külpolitika két világháború közötti történetét több mint két évtizede kutatja. A témában számos tanulmánya, több önálló kötete jelent meg. Most arra vállalkozott, hogy átfogó feldolgozását adja választott kutatási témájának. Célja, hogy a magyar kulturális külpolitika alapját jelentő külföldi magyar intézetek, illetve a külföldi egyetemek magyar tanszékeinek és lektorátusainak a dualizmus korától a második világháborúig való történetét összefoglalja, vázlatos kitekintést nyújtva napjainkig. A vállalkozás súlypontját a két Történeti Intézet (Bécs 1920/1921, Róma 1895), a Collegium Hungaricumok (Bécs 1924, Berlin 1924, Róma 1927), illetve a berlini tudományegyetem Magyar Intézetének
