Századok – 2018
2018 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ormos István: Egy életút állomásai. Kmoskó Mihály 1876–1931. (Tüske László)
1168 TÖRTÉNETI IRODALOM bárki az egyetemre pusztán az érettségi bizonyítvány birtokában, ahogy egyébként az akkor érvényben lévő, 1883-ban hozott törvény alapján megtehette volna. Ez a törvény ugyanis az érettségi bizonyítvány megléte esetén mindenkinek biztosította az egyetemre való szabad beiratkozás jogát Magyarországon (202.). Ormos felhívja a figyelmet arra, hogy a numerus clausus kifejezés eredeti és Magyarországon kialakult értelmezése alapvetően különbözik egy mástól. Eredetileg kizárólag a korlátozás jelentésében használatos, ahogy ma is él, például a mai Németországban az orvosképzés területén. „Az magyar sajátosság – írja –, hogy ez a szókapcsolat később kizárólag a zsidó hallgatók számának korlátozásának megjelölésére vált használatossá.” (202. 744. jegyz) A korlátozásra vonatkozó törvényalkotás dokumentumai szerint a kiválasztás szempontjai okozták a legnagyobb zavart. Ezek között szóba jöttek a vallás, a nemzetiség, faj, előmenetel és erkölcs, vagy ezek különféle kombinációja. Kmoskó kiegészítő javaslatával támogatta az egye temi tervezetet, s ennek egyik lényegileg új pontja, hogy a majdan bevezetésre kerülő korlátozásokon belül ama szempontot is érvényesítendőnek tartja, hogy zsidók csak az ország teljes lakosságán belüli számarányban nyerhessenek felvételt (203–204.). Mindenesetre Ormos szerint megállapítható „hogy hivatalos szinten legelőször Kmoskó vetette föl javaslatként a zsidó hallgatók számának korlátozását, ami végül is a numerus clausus törvény lényege lett” (205.). További izgalmas aspektusa Kmoskó életének, hogy az alapvetően hagyományos neveltetésben részesült katolikus pap egyre nagyobb érdeklődéssel fordult az országot sújtó társadalmi feszültségek felé, s olyan véleményeket fogalmazott meg azok okairól, s a jövő kilátásairól, amelyek az ő társadalmi rétegében felettébb szokatlanok voltak azokban az időkben. A kezünkben tartott kötet első része tehát ennek a szeszélyes sorsú embernek az életét tárgyalja újonnan feltárt dokumentumokra támaszkodva, amelyek egyébként nagy számban lelhetők föl különböző levéltárakban. A számtalan részadat érdekessé teszi az egész művet, sok-sok információval világítja meg a kor társadalmi életének legkülönfélébb aspektusát, különös tekintettel az első világháború végét övező, majd azt követő viszonyokra, a nemzetiségi kérdésre, a nemzeti érzés alakulására az egykori nemzetiségek között, miután a békebeli Monarchia „befogadó” hangulatának ezt követően egycsapásra vége lett. A kiadvány másik része Kmoskó Mihály beszámolója 1916-ban tett hivatalos szíriai útjáról. Ez a magyar egyházpolitika, illetőleg az osztrák–magyar külpolitika olyan fejezetét érinti az első világháború kapcsán, amely szinte teljességgel ismeretlen a magyar történetírás előtt, s az osztrák történetírás is alig tud róla. Arról van szó, hogy ennek során német kezdeményezésre német–osztrák–magyar próbálkozások történtek arra, hogy a hadbalépést követően az Oszmán Birodalom által a területéről kiutasított antant-alattvaló (francia és olasz) katolikus papokat, szerzeteseket és apácákat, akik jelentős mértékben iskolákat működtettek, saját egyházi embereikkel helyettesítsék a Központi Hatalmak. Ezzel részben az egyházi misszió folytatását szándékozták garantálni, részben pedig már a háború utáni helyzetre tekintve próbáltak gazdasági és politikai befolyást biztosítani maguknak az Oszmán Birodalomban. Intenzív szervező munka kezdődött, majd első lépésként a korábbról már helyi tapasztalatokkal bíró Kmoskó Mihályt küldték ki a helyszínre, hogy tájékozódjon, s mérje föl a tényleges helyzetet. Kmoskó hat hónapot töltött a Közel-Keleten, és részletes beszámolóban foglalta össze a tapasztalatait. Ez a munka a modern arab történeti tanulmányok szempontjából is figyelemre méltó. A szerző rendszerezi az utazása során begyűjtött, vagy aktuális forrásokból származó ismereteket, adatokat és tényeket közöl, s az azokkal kapcsolatos értékeléseit is papírra veti. Fejezetei: I. Szíria jelen belpolitikai állapota, alfejezetei: arab kérdés, zsidókérdés, kereszténykérdés. II. A katolikus missziók állapota Szíriában. (Alfejezetei: Jeruzsálemi Pátriárkátus, Bejrúti Apostoli Delegatúra, Latin intézmények.) III. Mik a mi tennivalóink a keleti missziók terén? Szubjektivizmustól nem mentes összefoglaló, de ettől válik élővé, izgalmas beszámolóvá, amelyben az Oszmán Birodalom utolsó évtizedének, a hadban álló birodalom belső
