Századok – 2018
2018 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ormos István: Egy életút állomásai. Kmoskó Mihály 1876–1931. (Tüske László)
1166 TÖRTÉNETI IRODALOM alkalmazni, mert annak segítségével jóval gyorsabban és egyszerűbben lehetne visszakeresni a hivatkozott műveket. Az Államférfiak összességében egy jól felépített, olvasmányosan megírt, érdekes és ala pos történeti munka, amelyet nem csak történészek forgathatnak haszonnal. Talleyrand és Fouché történetének végigkövetése során ugyanis általánosabb és aktuálisnak is mondható kérdések is felmerülhetnek az olvasóban. Mit jelent a politikában az erkölcs és az árulás? Vajon egy politikus a rendszernek, egy személynek vagy az országának tartozik-e hűséggel? Életutak vagy több évtizedes pályafutások értékelésekor mennyit nyomjon a latban egy konkrét dicső, vagy dicstelen cselekedet? A könyv Talleyrand és Fouché részletes, a hibákat/ bűnöket nem mentegető életrajzával, a személyüket övező mítoszok hátterének bemutatásával, egyes legendák lerombolásával egyrészt megadja a lehetőséget az olvasónak, hogy önálló véleményt formáljon róluk, másrészt igazolja, hogy a főszereplők valóban azok voltak, ami a könyv címében szerepel: államférfiak. Vajnági Márta Ormos István EGY ÉLETÚT ÁLLOMÁSAI Kmoskó Mihály 1876–1931. METEM – Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Bp. 2017. 508 oldal Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnése, az első világháborút követő forradalmak, majd a trianoni békediktátum, s az azt követő konszolidáció alapjaiban rendítette meg a monarchiabeli értelmiségiek életkilátásait. Az átfogó struktúra radikális átalakulása olyan következményekkel járt, amely arra kényszerítette őket, hogy újrafogalmazzák identitásukat, s a Monarchia romjain kialakult nemzetállamok állampolgáraként válasszanak maguknak új életstratégiát. Ormos István munkája ebben az összefüggésben mutatja be a szlovák családban született, magát magyarnak valló katolikus pap életének jelentősebb mozzanatait és fordulópontjait. Nem teljes életrajz, hanem a nagy struktúra összeomlására reagáló, különféle kötődéseitől vezetett értelmiségi elbizonytalanodásának, sokszor ad hoc jellegű döntéseinek és kapkodásának olyan összefoglalása, amely mindezeket a társadalom általános útkeresésének a hátterével mutatja be. A megjelent kötet két külön munkát tartalmaz: Ormos István monográfiáját Kmoskó Mihályról (7–250.) és Kmoskó Mihály Jelentés ét az 1916-ban tett hivatalos szíriai útjáról (253– 329.). Az összesen 1460 lábjegyzet mellett az exkurzusok (valójában mini-tanulmányok, 331– 371.), a bibliográfia (373–418.), a képek és térképek (100 illusztráció és 5 térkép a forrásokkal, 419–480.), valamint a névmutató (481–508.) segíti az olvasót az első világháború környéki lépésváltás egyes kérdéseinek megismerésében. Az alábbi ismertetésben külön mutatom be a Kmoskó monográfia, illetve a Jelentés néhány jelentősebbnek tekintett részét. Kmoskó Mihály, a budapesti egyetem professzora, az MTA levelező tagja, aki tökéletesen megtalálta helyét és jól beilleszkedett az első világháború előtti Magyarország intézményrendszerébe. A világháború végét kísérő események következtében azonban teljesen elbizonytalanodott (Ormos szóhasználatában: megzavarodott) és elveszítette a talajt a lába alól. A csehszlovák állam megszületésével átállt az új állam oldalára, s a röviddel ezelőtt
