Századok – 2018
2018 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Hahner Péter: Államférfiak. Fouché és Talleyrand párhuzamos életrajza (Vajnági Márta)
1163 TÖRTÉNETI IRODALOM összegzője lett az Initia című művével, mely minden addig érintett témát tematizált, és mai mércével mérve is zömmel helyesen kezelt. A kötet záró, 7. fejezete a mai történettudomány nézőpontjából tette mérlegre a még relevánsnak tekintett egykori nézeteket. Ez azért is izgalmas megoldás, mert ha valaki magára ölti az apológia proszóponját – legyen akár Schwarz Gottfried, vagy csak Szerémi György, netán Pap Gábor –, könnyen rabjává válik a nyelvének, s történelemszemlélete a nyitottságát, vitathatóságát veszítve hitvallássá válik, maga az értekező pedig az Eszme prófétájává nemesül. Amit Tóth Gergely vizsgál, mindig legalább két nézőpontból bemutatható elbeszélés: katolikus és protestáns, akkori és mai értékelés, ismert és ma sem bizonyítható. A szerző történész, tehát nem a kinyilatkoztatás hangján szólal meg, és még csak nem is disputál, hanem abból a kontextualizáló megközelítésből jellemzi hőseit, miszerint sok esetben még ma sem tudunk minden Koronát illető kérdésben bizonyossággal szolgálni, s emiatt a szerző fenntartotta a lehetőséget a jövőbeni korrekcióra. A kötet nagy erénye, hogy felszínre hozott számos elméleti kísérletet, melyek a 16–18. század történeti érdeklődését és tudományos nézőpontjait szemléltetik a Szent Korona kapcsán. Ezzel pedig sikerült újra ráirányítania a figyelmet letűnt korok tudományos felfedezéseire, történelmi útkereséseire, a 16–18. századi protestáns történetírás szakmaiságára, és máig előremutató eredményeire. Ezen kutatók kérdésfeltevései generálták ugyanis egyes axiómaként elfogadott tételek felülvizsgálatát, források hitelességének kutatását. A legfrissebb eredmények publikálásáért a Lendület Szent Korona Kutatócsoporté és benne Tóth Gergelyé az érdem. Csorba Dávid Hahner Péter ÁLLAMFÉRFIAK Fouché és Talleyrand párhuzamos életrajza Osiris, Bp. 2015. 787 oldal Hahner Péter a francia forradalom legismertebb hazai szakértője, és eddig is több, a magyar szakirodalom számára fontos kötetet publikált a témában. A most ismertetésre kerülő monográfiájában a francia forradalom és Napóleon korának két közismert, ellentmondásos és jobbára negatív megítélésű személyiségének, Charles-Maurice de Talleyrand-Périgordnak (1754–1838) és Joseph Fouchénak (1759–1820) életútját elemzi. Politikai rendszerek jöttek-mentek a 18–19. század fordulójának Franciaországában, de úgy tűnt, ez a két személy előbb-utóbb megtalálta a helyét bennük, és elpusztíthatlanul, mindent túlélve része maradt a francia közéletnek. Személyük megítélése alapvetően kedvezőtlen, gyakran politikai rendszerek köpönyegforgató kiszolgálóinak, árulóknak bélyegzik őket. Hahner Péter arra vállalkozott, hogy a történeti köztudatban élő legendák és sztereotípiák mögé nézve árnyalja a Talleyrand-ról és Fouchéról kialakult nem túl hízelgő képet. Az eredmény egy vaskos, közel 800 oldalas monográfia, amelynek 746 oldalas főszövege tekintélyes mennyiségű, elsősorban francia nyelvű forrás, valamint francia, angol és magyar szakirodalmi munkák, továbbá szépirodalmi művek felhasználásával mutatja be a két életutat. A könyv tehát igen széles szakirodalmi és forrásbázison alapul, a szerző pedig alaposan és részletekbe menően tárgyalja főhőseinek életútját, amit azért érdemes hangsúlyozni, mert itthon az egyetemes történelem tárgykörében születő munkákat néha kevésbé értékelik, mint
