Századok – 2018
2018 / 5. szám - KRÓNIKA - Birodalmak és Sasok: Napóleon és Ausztria. Beszámoló az International Napoleonic Society kongresszusáról (Nagy-L. István)
1153 NAGY-L. ISTVÁN Peter Hicks (Franciaország) a Stürmer báróról és a Szent Ilona szigetén osztrák küldöttként végzett tevékenységéről számolt be. A délutáni szekció katonai kérdésekkel foglalkozott. Michael Wenzel (Ausztria) a wagrami csata eddig ismeretlen arcáról számolt be. Előadása középpontjában a tüzérség kérdése állt, mivel az asperni csatában a francia vereséget főként a jelentős osztrák tüzérségi fölény okozta, de Napóleon – ezt felismerve – komoly erőforrásokat mozgósítva Wagram idejére olyan mértékben erősítette meg saját tüzérségét, hogy ő került fölénybe, és a döntő pillanatokban egy óriási üteggel tűzcsapást tudott mérni az ellenségére. John H. Gill (USA) a znaimi ütközetet és az 1809-es háború végét elemezte. Az 1809-es háború utolsó, egyben harmadik legnagyobb összecsapása idején Ferenc császár is a morva kisvárosban tartózkodott. Károly főherceg, a császárikirályi sereg főparancsnoka jelentős létszámfölénye ellenére enerváltan vezette csapatait, így a franciák ki tudták csikarni a győzelmet. Az ütközet révén kibontakozó vezetési válság fontos körülményként esett latba Ferenc császár döntésében, melynek értelmében elfogadta a schönbrunni béke kemény feltételeit. Klasszikus, levéltári forrásbázisú előadásban mutatta be Matej Čapo (Szlovákia) Pozsony 1809-es francia megszállását és ennek következményeit. Megjegyzendő, hogy egyébiránt kiváló előadásában Pozsonyt anakronisztikus módon Bratislavának nevezte, holott az elnevezés csak 1837-ben látott napvilágot Šafárik félreértelmezése révén. Őt követte Wayne Hanley (USA), aki Ney és Murat marsall rivalizálását és ennek hadműveletekre gyakorolt hatását elemezte. Ney bizonyítani akart, mivel korábban nem harcolt Napóleon oldalán, legnagyobb sikereit az akkorra már száműzött, Napóleon riválisának számító Moreau alatt érte el. A két marsall ellentéte lehetőséget adott Mack számára, hogy kitörjön a záruló francia gyűrűből Ulm alatt. Az előadó szerint Ney minden tekintetben jobb parancsnoknak bizonyult Murat-nál. A következő előadásban Joan Blythe (USA) Milton Elveszett paradicsomának (1667, 1674) csatajeleneteit és Napóleon austerlitzi győzelmét (1805) hasonlította össze, meglehetős képzelőerőről téve tanúbizonyságot. A szekció végén Thomas Hemman (Németország) az 1813–1814-es háború fontos, de kevésbé ismert oldalát, a várharcokat mutatta be. Napóleon az oroszországi hadjáratából visszavonulva az egykori porosz erődökben jelentős helyőrséget hagyott hátra, hogy lassítsa az ellenség előrenyomulását és lehetőleg komoly erőket kössön le. Az összesen 25 erődöt érintő harcokban a szövetséges seregek 25%-a vett részt, igaz nem a legjobb csapatok. Napóleon az erődök őrségeiben kevés franciát, inkább szövetségeseinek egységeit helyezte el. Példaként Küstrint említette, ahol egy francia húsz ellenséget kötött le. Kiemelte az erődök stratégiai szerepét, a hadszínteret átszelő folyókon lévő hidak és a hadműveleti vonalak biztosításában, valamint az Oroszországból visszavonulók megmenekülésében. Az előadó szerint Napóleon jól döntött az erődök védelme kapcsán.
