Századok – 2018
2018 / 5. szám - KRÓNIKA - Birodalmak és Sasok: Napóleon és Ausztria. Beszámoló az International Napoleonic Society kongresszusáról (Nagy-L. István)
1152 BIRODALMAK ÉS SASOK: NAPÓLEON ÉS AUSZTRIA érdeklődéssel várta a franciákat, akik megszüntették az addigi cenzúrát, így lehetővé vált több, addig tiltott darab, többek között Schiller drámáinak bemutatása. Ferdi Wöber (Ausztria) az 1809-es év titkos hírszerzéséről és a cenzúrájáról tartott előadást. Ferenc császár országát az egyik legjobban szervezett titkosrendőri szervezettel rendelkezőnek nevezte. Kiemelte a bécsi francia szimpatizánsok megfigyelését, illetve a katonai és politikai hírszerzés fontosságát és eseményeit, illetve bemutatta a Metternich által kiépített és mozgatott titkos hírszerző szervezetet. Andrzej Kosim (Lengyelország) az 1808–1809-es orosz–svéd háborút lezáró béketárgyalásokról szólt. Az orosz sikert hozó háború következtében IV. Gusztávot elmozdították helyéről, s egy ideiglenes kormányzat vette át a hatalmat, amely Björnsterna ezredest küldte Napóleonhoz, hogy közvetítsen az oroszok felé. Napóleon azonban, mivel orosz szövetségesére szüksége volt a Habsburg Monarchia elleni háborúban, nem lépett fel a svédek oldalán, így végül az oroszok annektálhatták Finnországot a svédektől. A szekció végén Slawomir Konik (Ausztria) a wagrami, Jaromír Kovárník (Csehország) a znaimi (znojmoi) csatatéren végzett feltárásokról és a tömegsírok leleteinek elemzéséről tartottak előadást. Az antropológiai vizsgálat mellett a mellékletek (például gombok) alapos és szerteágazó elemzése segítségével pontosan meg lehetett határozni az eltemetett katonák egységét, csatában betöltött szerepét, még egy tiszt pontos azonosítása is lehetővé vált. Konik rámutatott, hogy az általa feltárt tömegsírok esetén az osztrák hadsereg táborának árkait használták az elesett katonák eltemetésére. A konferencia második napját Bill Chew (Belgium) nyitotta a rabszolga-kereskedelem eltörlése körüli tárgyalásokról szóló előadásával. Anglia 1807-ben hozta meg erről szóló döntését, és ezt követően erős abolicionista nyomást helyezett szövetségeseire, elsősorban Spanyolországra és Portugáliára, majd a bécsi kongresszuson Franciaországra is. A rabszolgaságban anyagilag érdekelt országok esetében ehhez azonban nehéz és rögös út vezetett, de végül a humanitárius szempontok a gazdaságiak elé kerültek. Betje Klier (USA) a lengyel bonapartisták egyik legismertebb családjáról, a Maczewski testvérekről tartott előadást. A katonákat, diplomatákat és művészeket magában foglaló családtagok közül a hangsúlyt a kalandos életű Constantinra helyezte, aki tagja volt annak a maroknyi csoportnak, aki 1817–1818-ban Texasban megalapította a rövid életűnek bizonyult bonapartista kolóniát, Champ d’Asile-t. A következő előadó, Paul van Lunteren (Hollandia) 1813 nyarának diplomáciai csatáiról, Metternich „kényes táncáról” beszélt. Az oroszországi hadjárat és az 1813-as tavaszi harcok után a kimerült harcoló felek közötti közvetítés céljával fellépve – Napóleon szerint azonban csak színjátékot játszva – manőverezte Metternich az Osztrák Császárságot a franciaellenes táborba. A szekció második felében John Clubbe (USA) Beethoven, Napóleon és a bécsi politika háromszögének összefüggéseit tárta fel, Alasdair White (Belgium) a belga állam létrehozásával kapcsolatos politikai zavarokat mutatta be, végül
