Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Schramek László Péter: A magyar vármegyék szerepe a Habsburg Monarchia haderejének finanszírozásában. Egy 1730. évi felmérés tapasztalatai
A MAGYAR VÁRMEGYÉK SZEREPE A HABSBURG MONARCHIA HADEREJÉNEK FINANSZÍROZÁSÁBAN 1140 Árva megye 17/18-át egy uradalom tartotta kézben, csupán a maradék területen osztozkodtak kisebb nemesi birtokok. Itt nyilvánvalóan megkerülhetetlen volt az uradalmi officiálisok véleményének kikérése. Bács, Bihar, Máramaros és Zaránd megyék, továbbá Kővár vidék az országos vándormozgalmak főútvonalán feküdtek. A közigazgatás vezetői az ideiglenesen helyben tartózkodó népességet tudták közteherviselésre kötelezni. Bács és Zaránd ráadásul a katonai határőrvidékek határán feküdt, ahonnan rendkívül könnyű volt átszökni a magyar polgári közigazgatás számára elérhetetlen régióba. Bereg megyében a közterhek felét két hatalmas uradalom – a munkácsi és a szentmiklósi – fizette, a megyei tisztikar a fennmaradó részt a négy járás települései között osztotta fel. Az uradalmak azonban nem járultak hozzá ahhoz, hogy a szolgabírák felmérjék a falvaikat, sőt érdemi adatot sem szolgáltattak róluk. Heves és Nyitra megyékben a rosszul értelmezhető összeírások befejezését követően álltak át a tisztviselői döntések rendszerére. Előbbi a fentebb ismertetett dicális rendszert hagyta el 1726-ban, utóbbiban a helytelenül bejegyzett vagyontárgyak okoztak zavart. Azt persze nem közli a közgyűlés, hogy miért jegyeztek fel az összeírások során téves adatokat. Mindkét törvényhatóságban a települések helyzetét jól ismerő nemesek és tisztviselők döntöttek a rájuk eső házi porták számáról. Liptó aprófalvas vidékein a megyei tisztviselők a terméseredmények ismeretében döntöttek a porták számáról. Zemplénben a liptóihoz hasonló helyzet alakult ki. Itt a települések egy porciószámot kaptak, amelyet a szolgabírák és esküdtek a terméseredmények ismeretében módosíthattak. Zemplénben a szinte áttekinthetetlen helyzet ellenére is megbecsülték az egy adófizetőre eső terhek nagyságát, miszerint egy jobbágy évente személye után 8, marhánként 3, egy tehén után 6, borjú után 3 Ft, egy pozsonyi mérő őszi gabona után 20, egy sertés után 30 krajcár, egy akó bor után 3 Ft adót fizetett. Trencsén megye tisztviselői lejegyezték, hogy régóta használják a házi porták rendszerét, de annak mibenlétéről ismeretekkel nem rendelkeztek. Itt a megyékre eső porták számát a természeti csapások ismeretében egy bizottság vizsgálta felül. E tucatnyi törvényhatóság jellemzője volt, hogy képtelen volt adóigazgatási rendszerének szabatos leírását adni. A terhek arányos kivetése, az egy adózó fizetési kötelezettségeinek megállapítása szinte lehetetlen. E rendszert képviselő megyék adóalapja 1459,5 portát tett ki, ez a megyékre eső teher 28,89, az országosnak 26,57%-át tette ki. Egyéb rendszerek A fennmaradó négy megye a korábbiaktól eltérő gyakorlat szerint vetette ki a hadiadót. Csongrád megyében a hat adófizető település gazdasági erejét megvizsgálták, és megállapították, hogy mennyi nádori porta után tartoznak adót fizetni.
