Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Schramek László Péter: A magyar vármegyék szerepe a Habsburg Monarchia haderejének finanszírozásában. Egy 1730. évi felmérés tapasztalatai
A MAGYAR VÁRMEGYÉK SZEREPE A HABSBURG MONARCHIA HADEREJÉNEK FINANSZÍROZÁSÁBAN 1128 még mindig számos fehér folt terpeszkedik ismeretanyagunk térképén. Az alábbiakban e területek szűkítésére kívánunk kísérletet tenni a megyék adószedési gyakorlatának bemutatásával. A 18. század első felének uralkodói – I. Lipót, I. József és III. Károly – egyre növekvő összegű készpénzt igényeltek országaiktól a soha véget nem érő háborúk finanszírozásának, és az ezzel párhuzamosan egekbe szökő államadósság visszafizetésének fedezetéül. A pénzügyi igényeket a Hadbiztosság tájékoztatása alapján az Udvari Kamara foglalta írásba egy kívánatos és minimális adóösszeg meghatározásával. 6 Itt szükséges a korabeli adórendszer logikáját megvilágítani. A Habsburg Monarchia katonai és pénzügyi vezetői a moderntől teljesen eltérő szemléletmóddal rendelkeztek. A döntéshozók a kivetendő adó nagyságát a 17. és 18. században a hadsereg fenntartási igényeihez igazították. Igaz, a 18. század első felében már nem sikerült a katonai kiadásokat a hadiadóból fedezni, amelyek békeévekben az állami kiadások legalább felét, háború idején akár 90%-át is elérhették. 7 A magyar megyék szolgáltatásai az állandó hadsereg részére A kora újkori törvények és az uralkodói rendeletek alapján tisztázódtak, hogy a mindenkori uralkodó és a hadügyi igazgatás tisztviselői a készpénzadó mellett mely szolgáltatások teljesítését várták el a megyéktől. Elsőként kell megemlíteni, hogy a lakosság a november 1-jétől április 30-ig terjedő időszakban szállást, tűzifát, gyertyát, természetbeni ellátást (kenyeret és bizonyos időszakokban húst, illetve sört vagy bort) biztosított a sereg részére. A katonák lovainak járó napi széna és zab takarmány ezt egészítette ki.8 III. Károly 1731-ben elrendelte, hogy az alakulatok mind nagyobb hányada telente laktanyában nyerjen szállást. A kaszárnyák építését azonban a megyéknek kellett biztosítaniuk. A rendelkezést Mária Terézia 1755-ben megismételte. 9 6 Franz Mensi: Die Finanzen Österreichs von 1701 bis 1740. Wien 1890. 13. 7 Michael Hochedlinger: „Onus militare.” Zum Problem der Kriegsfinanzierung in der frühneuzeit lichen Habsburgermonarchie 1500–1750. In: Kriegsführung und Staatsfinanzen. Die Habsburgermonarchie und das Heilige Römische Reich vom Dreißigjährigen Krieg bis zum Ende des habsburgischen Kaisertums 1740. Hrsg. Peter Rauscher. Münster 2010. 81–138., itt: 117. 8 Timon Béla: Az 1838/39. évi regnicolaris deputatio katonai vonatkozású munkálatai. A cs. kir. hadsereg elhelyezése és ellátása Magyarországban. Bp. 1938. 48–49.; Schramek L.: Az állandó hadsereg i. m. 48–53. 9 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) C 32 Helytartótanácsi Levéltár, Acta militaria (a továbbiakban: C 32) Lad. A. Fasc. 8 (numerus nélküli fasciculus). 8v. és uo. 240. cs. Idealia No. 1. 32r. és 44r.–45r.
