Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században
SZÁNTAY ANTAL 1111 Miklós (1642–1716), 1742 és 1754 között gróf Gyulaffy László (1699–1754), majd 1765-ig gróf Bethlen Gábor (1712–1768), végül pedig 1787-től alkancellárként, majd 1791-től haláláig kancellárként gróf Teleki Sámuel (1739–1822) tartotta kézben az erdélyi ügyeket. Hosszabb ideig – 1706 és 1742, valamint 1765 és 1782 között – az erdélyi udvari kancellári tisztség betöltetlen maradt. A gazdasági és pénzügyekkel kapcsolatos döntésekbe az uralkodó – különösen II. József – a fiumei kormányzót is bevonta, így 1776 és 1783 között gróf Majláth József (1735–1810) és helyettese, majd 1787-ig utódja, gróf Almásy Pál (1749– 1821), valamint 1788 és 1791 között gróf Szapáry János (1757–1815), és a század utolsó évtizedében a Magyar Udvari Kancellária korábbi tanácsosa, Pászthory Sándor (1749–1798) befolyásolhatta a bécsi udvar gazdaságpolitikáját. Természetesen a gazdasági és pénzügyekben is az uralkodó döntött. VI. (III.) Károly kifejezetten nagy súlyt fektetett a gazdaság fejlesztésére, és több kísérletet tett, hogy a Habsburg Monarchia bekapcsolódhasson a világkereskedelembe: fejlesztette az adriai kikötőket, és 1717-től a Károly-út kiépítésével a tengerpartra történő áruszállítást könnyítette meg, míg Osztrák Németalföldön 1722-ben létrehozta az ostendei kereskedőtársaságot.22 I. Ferenc császár különösen ügyes és sikeres volt gazdasági ügyekben, magánbirtokai és manufaktúrái révén jelentős magánvagyont halmozott föl, mely halála után hozzájárult a Monarchia pénzügyi szanálásához.23 Mária Terézia az 1750-es években írt politikai testamentu maiban, II. József pedig társuralkodóként fogalmazott memorandumaiban részletesen foglalkoztak gazdasági és pénzügyi kérdésekkel is. 24 A bécsi központi igazgatásban tehát a 18. század során jelentős átalakulás zajlott, különösen a gazdasági és pénzügyeket illetően. A specializálódás és szakszerűsödés folyamata egyértelmű. A Monarchia vezetése – kezdve magával az uralkodóval – egyre nagyobb figyelmet és gondot fordított ezekre a kérdésekre, a különös szakmai tudást, gazdasági és számviteli ismereteket is igénylő hivatali ügyintézés fejlődött. A század második felének nagy igazgatási reformjai is elsősorban a gazdasági és pénzügyek körül forogtak. Haugwitz és később II. József az 22 Fest Aladár: A magyar tengerpart közlekedési viszonyai. In: Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart. Szerk. Sziklay János – Borovszky Samu. Bp. 2004. 291–309.; Michel Huisman: La Belgique commer ciale sous l’empereur Charles VI. La Compagnie ď Ostende. Bruxelles 1902.; Georges-Henri Dumont: L‘épopée de la Compagnie d‘Ostende 1723–1727. Bruxelles 2000.; Jelten Baguet: Politics and com merce: a close marriage? The case of the Ostend Company (1722–1731). Tijdschrift voor Sociale en Economische Geschiedenis 12. (2015) 3. sz. 51–76. 23 Hanns Leo Mikoletzky: Franz Stephan von Lothringen als Wirtschaftspolitiker. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 13. (1960) 231–257.; Uő: Holics und Sassin, die beiden Mustergüter des Kaisers Franz I. Stephan. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 14. (1961) 190–212. 24 Szántay Antal: „Életünket és vérünket, de zabot nem”. Habsburg állami pénzügyek és Magyarország a 18. században. In: Válság – kereskedelem. Magyar Gazdaságtörténeti Évköny 2016. Főszerk. Kövér György et al. Bp. 2016. 113–129.
