Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
A MAGYARORSZÁGI VÉGVIDÉKI KATONASÁG JÁRANDÓSÁGAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 1090 felső-magyarországi kereskedők, de maguk az ott lévő városok is milyen nagy intenzitással kapcsolódtak be a Szepesi Kamarának folyósított hitelezés mellett a környék váraiban állomásozó helyőrségek élelemmel és posztóval történő ellátásába. 31 A katonaság élelmezése, finanszírozása és a váltók rendszere tehát a végvárrendszer kialakulásától kezdve nagyon szorosan összekapcsolódott a 16–17. századi magyarországi végvidéki finanszírozásban. Minderre a szakirodalomban és a korabeli levéltári forrásokban is találunk bőségesen példát. A várak élelemmel való ellátására és a finanszírozási rendszer összetettségére kiváló adalék, ahogy Tar János nagyszombati marhakereskedő a Magyar Kamara által Thököly Sebestyén nevére kiállított váltók fejében szállított élelmet és biztosított fizetést Nagybánya helyőrségének. Az is kitüntetett figyelmet érdemel, hogy a szóban forgó váltók nürnbergi kereskedőkhöz vándoroltak. 32 Nemcsak a végvidéki katonaságnak járó ellátmányok, de az egyénekkel történő elszámolások és a hátralékok kérdése is sok problémára adtak okot – éppen a rendszer változatossága miatt. Szolgálatból történő kilépéskor vagy lemondáskor, esetleg özvegyek kérésére az elhunyt katona járandóságairól úgynevezett Restzettelt állított ki a Főmustramesteri Hivatal. A főmustramester illetékessége egyébként az összes végvidéki főkapitányságban szolgáló iratos végvári katonára kiterjedt. Egy ilyen hátralék megállapításánál nem volt mindegy, hogy a mustramester éves szinten 12 havi fizetéssel kalkulált, miközben az Udvari Kamara csak 10 (vagy kevesebb) havi fizetést számolt el. Egy-egy ilyen hivatali tévedés, a hátralékok kimutatását ellenőrző Alsó-ausztriai Számvevőség alkalmazottaiból meglehetősen heves érzelmi reakciókat váltott ki. 33 Adatok utalnak arra, hogy a katonák a hátralékokról kiállított igazolásokat olykor pénzért el tudták adni. Ha hihetünk egy, a végvidéki kifizetésről készített összefoglaló jelentésnek, akkor a felvásárlók 1 Ft-ra 2 groschent adtak, de ha az utalvány gazdag emberek kezébe került, akik be tudták váltatni azt az Udvari Kamaránál, akkor nekik a teljes összeget kifizették. Az Udvari Kamara ugyanakkor előírta, hogy egyrészt csak az válthatja be, akinek a nevére szólt (vagy annak közeli hozzátartozója), másrészt 1 Ft-ra csak 6 krajcár fizetését hagyták jóvá.34 A szabályozás ellenére biztos, hogy folytak üzletek a Restzettelekkel. Csáky Pál egy kölcsönhöz fedezetként 1665–1673 közötti lévai 31 H. Németh István: Végvárak, városok, hadseregszállítók. A felső-magyarországi városszövetség és a védelmi rendszer 1526–1593. Történelmi Szemle 42. (2000) 203–243. 32 Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedése hátteréhez). Századok 129. (1995) 783. 33 Leírták, hogy a hibák Őfelségének sok ezer forint kárt okoznak. A mustramester munkamoráljáról pedig kijelentették: nem tart rendet, tapasztalatlan emberekkel dolgozik és velük készítteti el a kimutatásokat: ÖStA FHKA HFU 1654.11.12. (Kt. 450. fol. 20.) 34 ÖStA FHKA HFU 1682.10.31. (Kt. 668. fol. 606–637.)
