Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
A MAGYARORSZÁGI VÉGVIDÉKI KATONASÁG JÁRANDÓSÁGAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 1084 Az 1. táblázatból látható, hogy a tárgyalt 53 évben 16 olyan év volt, amikor az Udvari Kamara az általa adminisztrált egyik végvidéki fizetés kiutalását sem teljesítette. Feltűnően hosszú időszak volt az 1644–1648 közötti 5 éves periódus, amit minden bizonnyal a harmincéves háború tetemes kiadásai indokolhattak. Az 1650-es években ugyanakkor szinte minden évben volt végvidéki fizetés valamelyik főkapitányságban, de az is látható, hogy az 1660-as években megint sok olyan évvel találkozunk, amikor nincs adatunk a járandóságok kiutalására. A készpénz és posztó járandóságok kiutalása valóban nagyon egyenetlenül történt, különösen jól illusztrálható mindez, ha csak az egyes végvidékeket szemléljük. A győri főkapitányság német katonái és a balatoni várkörzet magyar katonái részére 1638 és 1649 között – tehát 10 éven keresztül –, továbbá 1675 és 1680 között – 6 éven keresztül – nem történt az Udvari Kamara részéről készpénz- és posztófizetés kiutalása. Mindeközben a Kanizsa elleni végvidék magyar katonasága 3-4 évente szinte biztosan számíthatott valamekkora járandóságra. A Szepesi Kamara által a felső-magyarországi magyar végvári katonaságnak tett kiutalások kapcsán egyelőre a fennmaradt számadások nyújtanak támpontot. Bizonyos, hogy az 1642., 1656., 1658. és 1662. évben a kassai, tokaji, szatmári, szendrői, ónodi, putnoki és diósgyőri végvidéki katonák kaptak végvidéki fizetés gyanánt készpénz és posztóellátmányt. A Szepesi Kamara a 17. században évről évre kiutalta viszont a kassai helyőrség, a szendrői német katonaság, valamint felső-magyarországi főkapitány járandóságát. 13 A végvárrendszer sokszínűsége tetten érhető abban is, hogy folyamatos változásban volt: voltak olyan várak és helyőrségek, amelyek bekerültek és voltak, amelyeket kivettek onnan. Lipótvár szemléletes példa, hiszen ezt az erődítményt csak Érsekújvár 1663. évi török általi elfoglalása után kezdték el építeni. Helyőrsége fizetésének és ellátásának adminisztrálása ráadásul a Magyar Kamarára hárult, ugyanakkor bizonyos esetekben Morvaország hadiadójából fedezték annak költségeit. 14 (Kt. 670. fol.113–114.) és Uo. 1682.06.06. (Kt. 663. fol. 225–228.).; Az 1672. évi bányavárosi végvidéki fizetés esetében eredetileg 2 havi zsoldot tett volna ki készpénzben, de végül Esterházy Pál főkapitány közbelépésére a lázadók ellen táborba szálló magyar katonaság 6 havi zsoldot kapott. Uo. 1673.01.08. (Kt. 553. fol. 157–170.).; Az 1677–1682 közötti időszakra lásd Uo. 1682.10.31. (Kt. 668. fol. 603–734. itt: 707.) és 1680.12.04. (Kt. 635. fol. 122–193.). Az 1632. évi kanizsai és báni végvidéki fizetés kapcsán a másoló minden bizonnyal tévedett, mert az udvari hadi fizetőmester egy 1635. évi jelentése szerint a végvidéki fizetésre (2 havi készpénz és 3 havi posztó) 1633 júliusában került sor, lásd uo. 1635.04.14. (Kt. 357. fol. 31–36.). Mivel tanulmányunk célja a végvidéki finanszírozás rendszerének megértése, ezért a létszámadatoktól, és a havi fizetések mögött rejtőző tényleges számok közlésétől eltekintünk. Ennek feldolgozása egy részletesebb, nagyobb összefoglalás feladata lesz. A kimutatások adatait felhasználta Czigány I.: Reform vagy kudarc i. m. 106. 13 Oross András: A Magyar Királyság törökellenes határvédelmi rendszerének felszámolása és átszervezése. (Fons könyvek 4.) Bp. 2013. 235–236.; Kenyeres István: A Magyar és a Szepesi Kamara bevételei és kiadásai a XVII. században. Fons 24. (2017) 38. 14 Oross A.: A Magyar Királyság törökellenes i. m. 246.
